2012. július 23., hétfő

Aranyos angol nyelvű dal a vizslákról

Íme, egy aranyos angol nyelvű dal a vizslákról:

http://www.musicaltails.com/audio/Vizsla.mp3 


(Dalszöveg itt:http://www.musicaltails.com/Musical_Tails/6th.html ) 


Egyik lelkes és ügyes tagunk, Évi le is fordította nekünk magyarra a szövegét, íme:

Üdvözöllek Titeket, barátaim Budapest síkságain
Tereken túl, hol a sólyom szabadon száll
Én vagyok a vizsla, ki e földön született
Büszke vagyok történelmemre és büszke arra, aki vagyok
Dolgoztam a gazdáimmal a gabonamezőkön
Felverve vadat és madarat
Erős és hajtós vadász vagyok
Gyors, mint a szél, és csendes, mint az éjszaka.

Én vagyok a vizsla, kinek vendége az élet,
Ki Budapestről énekel most néktek.
Én vagyok a vizsla talpig aranyba öltve
Neked adom a szívem, csak tartsd meg örökre.

A háború alatt, mint menekültek,
Eva és Zsa Zsa és Vizslák, mint én
A nyugati világ szíveit is összetörve
Dalolva táncoltunk, pörögtünk felemelően.

Én vagyok a vizsla, kinek vendége az élet,
Ki Budapestről énekel most néktek.
Én vagyok a vizsla talpig aranyba öltve
Neked adom a szívem, tartsd meg örökre.

Az otthon csöndjéből visszatekintve
Voltak csatáim nyertesek és vesztesek
Én vagyok a pointer, ki apportra született
Ki Budapest hűséges és kedves büszkesége.

Én vagyok a vizsla, kinek vendége az élet,
Ki Budapestről énekel most néktek.
Én vagyok a vizsla talpig aranyba öltve
Neked adom a szívem, tartsd meg örökre.



Többi kutyafajta itt:http://www.musicaltails.com/Musical_Tails/AUDIO_CLIPS.html

2012. július 19., csütörtök

Egyik cuki, másik nem?....

Június végén az egyesület gondozásába került egy mama vizsla az ő nyolc picike kölykével. 
Nem sok időre rá az is kiderült, hogy a mama chipes és még regisztrálva is van. 
Maga a tulajdonos elérése is időbe tellett, majd a kutyák jogtisztaságának érdekében vele kellett egyeztetnünk, hogy mi legyen… maradjon-e a család nálunk, vagy a tulajdonos szeretné-e visszakapni. Természetesen ez utóbbi esetben szó nélkül adtuk volna őket vissza, de a tulajdonos lemondott róluk, így nálunk maradtak. Az is kiderült, hogy a chipre regisztrált tulajdonos már régen elajándékozta a mamakutyát, csak az új gazdi nem íratta át a chipet a saját nevére.
Az új gazdinál Kanga szerelembe esett, és megszületettek a kis zsebi babák sorban mind a nyolcan.
De mit csináljunk a picikkel miután elválasztható korba érnek?




A válasz könnyűnek tűnik, hiszen az ingyen fajtatiszta kutyák mindig elfogynak, mindig lesz gazdájuk.
De biztos, hogy mindig? Akkor is, ha 11, 13 évesek lesznek..? Vagy akkor is, ha csak 2-3, vagy 8 évesek..? Akkor is, ha nehezebb természetűek és nevelést kívánnak? Akkor is, ha sort kéne keríteni az ivartalanításra/oltásra vagy egyéb orvosi, netán más jellegű kiadások merülnek fel? Akkor is, ha bővül a család..? MINDIG?
Sajnos van tapasztalatunk. Sajnos nem jók. Ha valaki, akkor mi tudjuk, hogy a „mindig” ide nem igaz szó.
Szeretnénk, ha innentől csak azok olvasnának tovább, akik egyetértenek azzal, hogy nálunk, a hazai kutyatartási-, sőt általában az állattartási kultúra még nagyon gyerekcipőben jár, és akik egy kicsit túl tudnak nézni a kölyökkor édes mivoltán, amíg még a kis kutya „cuki” és büszkén lehet vele az utcán, parkban sétálgatni, hiszen a kölyökkutya látványa a sziklaszívűeket is mosolyra fakasztja.


Kanga és nyolc zsebi babájának biztos helyre, jó gazdihoz juttatása érdekében az utóbbi két hetet napi sok órában intenzíven azzal töltöttük, hogy az irántuk komolyan érdeklődő, elkötelezett jelentkezőket sorra ellenőrizzük. Rengeteg érdeklődő volt rájuk, közülük maradt meg az a kilenc ember, aki Kangát és nyolc babáját előre jól megjósolhatóan kitűnő körülmények között és a szerződésünk minden pontjának megfelelve fogja tartani.
Kanga és babái most is nagyon jó helyen vannak, együtt, szeretetben. Azon voltunk, hogy ez az előttük álló jó néhány évre is biztosítva legyen. A gazdi jelöltek kitartanak, és állnak a még mindig zajló ellenőrzéseink, kérdéseink elé, és a velük való megállapodás értelmében a jövőben is folyamatos beszámolót adnak felénk majd a kutyákról. Most is és idős korukban is. Az elkötelezettség azonban kölcsönös, hiszen abban a pillanatban, hogy az időközi ellenőrzéseink során bármi pici hibát tapasztalunk, a szerződés értelmében a kutyák azonnal visszakerülnek a gondozásunkba. Ez eddig sem volt másképpen, de kénytelenek voltunk még ezen túl is tovább szigorítani, mert a kutyáink jó sorsának biztosítása soha nem csúszhat el a jóhiszeműségünkön, és lássuk be, a fajtamentés, sőt általában a kutyamentés zömmel elégeti az ember optimizmusát.
Merítünk a kutyákból. Merítünk abból, ha jó helyre kerül. Merítünk az esélytelenebbek gazdisodásából. Merítünk a visszajelzéseitekből. De egyelőre gyakrabban látunk rossz körülményeket, megválást… Kikötve fához, bekötve zsákba, eb telepen ücsörögve, autók közt rohangálva, elütve, éheztetve, betegen, elhagyva... Mind ránk várnak, kutyamentőkre.
És miközben az aktuális SOS helyzeten dolgozunk, gondolnunk kell a jövőre, hiszen minden felelősségvállalás alapja egyikként az előre gondolkodás.




Kölyköt nem kunszt gazdához juttatni.
Nagy kunszt viszont akkor gazdához juttatni egy kutyát, amikor sok-sok év múlva kapunk egy levelet egy gazdától, hogy szeretné elajándékozni addigra már szép korú vizsláját, akiről mellesleg kiderül, hogy az elmúlt évek során legfeljebb veszettség oltást kapott, kombináltat már nem. Legfeljebb. De mert a kombinált oltás nem kötelező… és mert nem járnak utána, hogy az a jó pár – sok esetben halálos - kutyabetegség, amitől ez a kombinált oltás megvédené kutyáját sokkal gyakrabban lapul a levegőben, a földön, mint gondolná, így zömmel így mentjük őket, oltás nélkül, ezeket már mi pótoljuk. Ahogy próbáljuk pótolni a gazdit is, miközben keressük nekik az újat, a tökéleteset.
Ugyanakkor tudjuk és látjuk, hogy sok felelősen gondolkodó gazdi van és a rossz tapasztalatok nem is belőlük születnek.
De az arányok eltolódtak sajnos, mi pedig azt vállaltuk hat évvel ezelőtt, a Futrinka Egyesület megszületésekor, hogy mindig törekedni fogunk arra, hogy a gondozásunkban lévő kutyáknak a hozzánk kerülés napjától fogva csak felfelé íveljen a szerencsecsillaga.
Nem lehetünk mindnek mi a gazdái, de lehetünk mindnek mi az ő szemük, lelkük. Közvetíthetjük a kívánságukat, ami csak egy: saját gazdit akarnak. Saját JÓ gazdit akarnak. Ez a mi dolgunk. Ők vannak az első helyen.
Nem kertelünk, jelenleg a csapból is vizsla folyik. Zömmel kanok. A tőlünk segítséget váró gazdátlan vizslák száma hihetetlenül megnőtt. Nem értjük miért, de nem is nagyon van időnk mostanában miérteken gondolkodni. A várólistánk túlcsordul, lassan ott tartunk, hogy egy-egy mentéssel napokat-heteket kell várnunk, ha tudunk, ha lehet, márpedig néha muszáj várakozni, mert erőn felül képtelenség jól dolgozni, mi pedig nem szeretnénk lejjebb adni. Jól szeretnénk szolgálni azt, amit vállaltunk.
Vannak sürgősebb esetek, akik olykor felborítják terveinket, átszervezést, még több munkát igényelnek. Igyekszünk.
De nem szeretnénk magunk ellen dolgozni. Nem szeretnénk megadni annak a lehetőségét, hogy a tapasztalt negatív kutyatartási hozzáállás miatt egy nap - évek múlva - újabb leveleket kapjunk a meglévők mellé, amiben az addigra felnőtt zsebi babákat időskorú vizslaként adnák a gondozásunkba… Nem szeretnénk. Kapunk ma is ilyen leveleket, lesznek holnap is, évek múlva is, és muszáj a megelőzést szem előtt tartanunk a zsebi babák miatt és azokért a kutyákért, akikről a jövőben lemondanak majd.
Szívből reméljük, hogy megértitek ezt. Bízunk benne, hogy aki a „mindig” szót használja, amikor kutyájáról beszél, az komolyan gondolja. Szeretnénk mi is hinni ebben a szóban.


Lássátok meg az öreg, őszpofis, rozzant lábú, vaksin nézelődő szép korú kutyákban is a kölyköt, mert ott van az még... Az ő szemükben pedig mi gazdik vagyunk a minden: a világ eleje, közepe, és vége...

2012. július 2., hétfő

Figyelem: nyomokban nemzeti kincset tartalmaz!

A fajtamentés elsődlegesen a fajtatiszta egyedekről szól, s bár belőlük is bőven van menteni való, de ha lehetőségünk engedi, nem mondunk nemet egy-egy típusos magyar vizsla ősökkel egyértelműen rendelkező keverékre sem, különösen, ha annak élete veszélyben van. Hiszen valahol a közvetlen ősök között valószínűsíthetően volt egy magyar vizsla is...

Azt gondolná az ember, hogy a fajtatiszta kutyák után a típusos keverékeket lehet a legjobb eséllyel örökbeadni, de ez sajnos hatalmas tévedés. Aki egy fajta egyedei közül válogat, alapvetően nem keveréket keres, hanem fajtatisztát és tapasztalat: sokszor a külcsín határozná meg a döntést, nem annyira a kutya habitusa, karaktere. Aki keveréket keres, az pedig impresszió alapján választ vagy nagyon részletes és pontos leírás alapján, de olyan kevés van, aki tudja, hogy szeretné, ha lenne köze a leendő kutyának egyik vagy másik fajtához, s mégsem ragaszkodik a fajtatisztához. Így a vizsla mixeink beragadnak és bár boldogan élnek a kennelsoron, mégsem családban teszik azt. Pedig számukra is szeretnénk megadni az esélyt, nekik is ugyanúgy fontos lenne egy saját család. Az életüket megmentettük, lehetőséget teremtettünk számukra a továbblépésre, s aztán szembesülnünk kell azzal, hogy nincs hová továbblépniük. Nem kellenek senkinek, mert nem fajtatiszták, keveréknek meg nem elég keverékek. De valahol számukra is van gazda, őket igyekszünk most felkutatni, így kérünk mindenkit, aki ezt a bejegyzést olvassa: vigye hírüket.

Mint minden kutyának, a mi vizsla mixeinknek is van története. Sokszor elég megismerni ezeket az előzményeket, hogy megértsük a kutyák viselkedését, félelmeit vagy akár túláradó szeretetét. Ezek a kutyák sokat megéltek, sokat láttak, s most végre biztonságban vannak, ahol mindent, ami tőlünk telik, megadunk nekik.

Bagoly egy vidéki családnál élt, egészen pici kora óta ketrecbe zárva. Nem nagyon érte inger, szeretetet végképp nem kapott. A szomszédok hívták fel rá a figyelmet, s hosszas egyeztetés és szervezés után érkezett meg a gondozásunkba. Bagoly nagyobb, mint egy vizsla, masszívabb, csupa izom. Kezdetben mindenkinek beszólt, nem értette, hogy mi történik vele és körülötte, hirtelen túl sok lett az inger. Mostanra már a nagyon barátságos arcát mutatja, jelenleg épp túlcsordul, örömében csipked, felugrál, amit nem mindig egyszerű elhárítani, így rutinosabb, sokat mozgó gazdát keresünk számára. Bagoly más kutyákkal is kijön, összeszoktatható, kertes házba lehetőség szerint fűtött helyre való beengedéssel fogadható örökbe. Természetesen ő is oltott, chipezett, ivartalanított. Bagoly 2012. március 7-én érkezett hozzánk.

Fecskének sokan drukkoltatok, amikor baba korában a szopornyica fertőzéssel vívott harcot. Az egyik testvérkéjének nem is sikerült a küzdelme, de Fecske ügyesen és erősen kijött belőle, mostanra már egy rosszcsont, mindenre elszánt kamaszlány, aki rendületlenül cincálja ideiglenes befogadói idegeit és lakásának hozzáférhető tárgyait. Fecskének nagy a mozgásigénye és agyilag is le kell fárasztani, de nagyon szeret tanulni és rettentően emberközpontú. Nem fajtatiszta, de csodálatos! Hatalmas fülein még az is elmosolyodik, akinek kőből van a szíve. Még sincs rá komoly érdeklődő, pedig Fecske még fiatal is, egy év alatti... Fecske is oltott, chipezett és ivartalanított, benti tartással veheti magához leendő gazdája. Fecske 2012. március 2-a óta van a gondozásunkban, tehát négy hónapja várakozik.

Malek egy gyagyapók. Nem egyszerű kutya, de oka van arra, amilyen. Maleket nagyon rossz körülmények közül vette magához egy állatbarát hölgy. A kutyát rendszeresen bántották és terrorizálták, az egész életét rettegésben töltötte és a bánásmód miatt kényszeres dolgai alakultak ki, pld. lerágta a saját farkát és a mai napig hajlamos pörölni a saját hátsó felével, de a körbe-körbe járás és a hátsó felének érintésére történő odakapás már elmúlt, mint ahogy a rettegés is: Malek végre felszabadult. Ebben nagy szerepe volt az őt megmentő hölgynek is, de ő sajnos nem tudta tovább tartani, így Malek a kennelsorunkra került. Más kutyákkal jól kijön, emberekkel is barátságos, az előélete miatt gyerekek mellé nem ajánljuk. Imádja a vizet, így olyan családot keres, akik járnak a természetben és Maleknek lenne lehetősége itt-ott úszni, pancsolni. Malek kisebb, mint egy standard vizsla, amolyan beagle és vizsla közötti keverék. A farkát lerágta, így most csak egy apró csonkot ráz rendületlenül és vigyorog a nagyvilágba mind a kb. két éve összes bölcsességével. Oltva, chipezve, ivartalanítva keresi a tökéletes családot 2012. március 19-e óta immáron futrinkás gazdikeresőként.

Lamúr a legvizslásabb vizsla keverékünk jelenleg. A kb. két éves kutyától azért váltak meg a gazdái, mert lövésfélő, alapvetően is félénkebb, visszafogottabb, nyugodt kutya, aki viszont nem maradt meg a kertben, szökött, így a nehézségeit fokozandó láncra is került. Lamúr nagyon összetört, amikor hozzánk érkezett, de mostanra már megtanulta a kennelsor rendjét, életét. Emberekkel stabilan kedves, kiszámítható, pórázon szépen sétál, kenneltiszta, így lakásban is megállná a helyét, sőt: korábbi szökési kísérletei miatt inkább lakásba adnánk őt örökbe. Oltott, chipezett és ivartalanított ő is. Lamúr még nincs túl régóta nálunk, de nem is szeretnénk, ha egy ilyen kincs túl sokáig maradna: 2012. június 2-án vettük őt gondozásba.

Rajtuk kívül is vannak még olyan kutyáink, akik nyomokban vizslát tartalmaznak, mint ahogy mindig is lesznek ilyenek, mi pedig mindent megteszünk, hogy számukra is felleljük a tökéletes örökbefogadó családot. Számunkra ők is ugyanolyan sokat jelentenek, mint fajtatiszta társaik, hiszen minden kutya egy lélek.

Végezetül még egy fajtatiszta, ámde problémás kutyát is szeretnénk bemutatni. Ő Charlie, az öt éves kan, akit harapás miatt adott le a gazdája az Illatos úti gyepmesteri telepen. Charlie egy dominanciára hajlamos kutya, aki nem fogad el akárkit maga fölött állónak, illetve kutyákkal sem rózsás a viszonya, így egyedüli tartása javasolt. Nem erőszakos, de határozott és munkaközpontú megközelítéssel Charlie a tökéletes kutya, akit nem kell ajnározni, elég túláradás nélkül, okosan szeretni. Akit elfogad, attól bármit elvisel, de alapvetően hozzáértést igényel, mert a harapás a későbbiekben sem kizárt, de Charlie nem egy fenevad, aki ilyen kutyára vágyik, annak ez az összezavarodott, de karakteres kutya nem lesz megfelelő. Természetesen ő is oltott, chipezett és ivartalanított. Charlie-t 2012. május 23-án mentettünk a fővárosi gyepmesteri telepről, ahol nélkülünk altatás várta volna.

A jelen írásban bemutatott kutyák Fecske kivételével a Futrinka Egyesület tárnoki kennelsorán élnek. Így mindannyian ideiglenes befogadót is keresnek, ha valaki csak átmenetileg vállalná egyiküket-másikukat, az se habozzon jelentkezni, illetve ha valaki nem fogadhat maga mellé kutyát, de szívesen megismerkedne velük, örömmel és szeretettel látunk minden sétáltatni vágyót előzetes egyeztetést követően kennelsorunkon. Talán el sem kell mondanunk, hogy mennyire sokat jelent kutyáink számára, ha egy-egy ilyen séta alkalmával célzott figyelmet és szeretetet kaphatnak számunkra új, ismeretlen emberektől, amellyel a bizalmuk építésére, épülésére is jó hatással lehetünk. A legjobb természetesen mégis egy-egy álomgazdi lenne, aki meglátja ezekben a vicces és kedves kutyákban a kincset. Mert nem csak nyomokban található meg bennük, ez biztos!

Információ kérhető róluk és a többi védencünkről is a magyarvizslasos@gmail.com e-mail címen.

2012. június 19., kedd

Új tagok a Futrinka Egyesület vezetőségében


A Futrinka Egyesület 2012. június 17-én tartotta ebben az évben a második közgyűlését, melyen az Alapszabály néhány ponton történő módosításán túl sor került a vezetőség frissítésére, új vezetők megválasztására is, melyre eltérő okokból, de mostanra már szükség volt.

Tollasi Zsuzsi, az új vizslás vezető 
Amikor annak idején létrehoztuk ezt az Egyesületet alig voltunk páran, nem volt adó 1%-os bevételünk, támogatottságunk, csak szándékunk volt arra, hogy kutyákon segítsünk. Havi néhány kutyával kezdtük, a panzióra, állatorvosi ellátásra úgy dobtuk össze a pénzt, a fuvarokat saját költségen bonyolítottuk és csak akkor jöhetett új kutya, ha összeszedtük rá a fedezetet. Mindenkinek volt havi fix felajánlása, mind anyagilag, mind sétáltatásban, egyéb vállalásban. Ebből a kis tenni akaró, maga számára a mentés területén magasabb minőségi elveket megfogalmazó csoportból nőtte ki magát az éves szinten háromszáz kutyát mentő, négy tevékenységi csoportot működtető Futrinka Egyesület, az az Egyesület, amelyet most már többen ismernek innen-onnan. Ahhoz, hogy idáig eljuthattunk, mindenki, aki akár vezetőként, akár tagként, akár önkéntesként mellettünk volt az évek során, hozzájárult, s mi nem lehetünk elég hálásak nekik, hiszen a havi párból havi több tucat lett, ami azt jelenti, hogy  ennyivel több kutyán segíthetünk úgy, hogy a kezdetben kitűzött célok és elvek nemhogy nem enyhültek, hanem még az időközben gyűjtött tapasztalatok bázisán még szigorodtak is.

Ebben az évben a magyar vizsla fajtamentésünk korábbi vezetője kilépett, s egy másik szervezet keretein belül folytatja vizslamentő tevékenységét, erről számot adtunk hírlevelünkben. De az ő távozása nem hatott arra a tényre, hogy a Futrinka Egyesület a magyar vizslák fajtamentő szervezete, a mentési munka nálunk sem állt meg, sőt! Igyekeztünk rendszerezni a dolgainkat, fellistáztuk a hiányosságokat, s időről időre bővítjük a vizslák körül segítők csapatát, hiszen ez nem egy emberes feladat. Közülük nőtte ki magát az új vezető,  aki bár még koránt sincs készen, viszont minden támogatást megadunk majd neki, s akkor ő is mindent átlátva tudja intézni a vizslák körüli tennivalókat. Mindenesetre már most is nagyon összeszedett, lényegi kérdéseket megfogalmazó és elkötelezett. Ennél több pedig nem is kelhet a sikerhez. Kérjük, hogy segítsétek ti is a munkáját. Tollasi Zsuzsi, üdv a fedélzeten!

Zsini és Lekvár néni a németországi Dog Házban

A német dog fajtamentés korábbi vezetője, de az összes tevékenységi csoport kutyáira odafigyelő, koordináló, állatorvoshoz fuvarozó és megmentési munkákat bonyolító, a tárnoki kennelsoron sétáltató, szeretgető vezetőnk, Köteles Ági (Zsini) ebben az évben a kutyákról áttette a hangsúlyt saját családjára, hiszen életet adott egy csodálatos kislánynak, Kamillának, aki minden idejét is figyelmét igényli. Természetese elfogadtuk, hogy nem tud aktív szerepet vállalni, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy mennyi mindent köszönhetünk neki és hogy az ő tapasztalata, önfeláldozó és áldozatkész hozzáállása, gyermeki lelkesedése és naivitása mennyire fog hiányozni a vezetőségből. Éveken át volt stabil pont, nehéz lesz megszokni, hogy a napi döntésekben már nincs ott, nem lesz ott, mégha segíti is - főként adminisztratív területen - a továbbiakban is az Egyesület munkáját. Zsini, nagyon szépen köszönjük a velünk töltött vezető éveidet és minden jót kívánunk neked és kis családodnak is!

Léna és Huch
A német dog fajtamentés új vezetője Kiss Léna (Onyx) lett, aki már régóta benne van az Egyesület életében, s különös odafigyeléssel szervezte főként a német dogok körüli dolgokat korábban is. Egy új struktúrában, egy változó környezetben kell majd neki helytállnia akkor, amikor a nagy termetű kutyáktól jellemzően megszabadulni akarnak az emberek, nem annyira örökbefogadni őket. Mindenképpen előnyt jelent, hogy a működési modellt az új vezetőnek már nem kell megtanulnia, hiszen tökéletese ismeri azt, így az ő jelenléte valójában nem is tekinthető változásnak, annyi módosult, hogy innentől ő dönt az óriások ügyeiben. Kitartást kívánunk ehhez!

Az alap tevékenységi csoport eddig az Elnökhöz tartozott, ezentúl a tacskó fajtamentésért is felelős Németh Réka kezeli majd a megfogyatkozó, folyamatosan forráshiánnyal küzdő esélyteleneket, bár ezen a területen inkább egy lassú kivonulás várható, mintsem a világ megváltása.

Az Egyesület felügyelő bizottságának tagjai: Jakus Edit, Csaplár-Elekes Orsolya és Vörös Nóra.

A megnövekedett tennivalókra és elvárásokra való tekintettel a vezetőség középvezetői szintek létrehozását tervezi, így a feladataik egy részét lelkes segítők látják majd el, s ezáltal többen látnak bele a szervezet közvetlen működésébe, a napi küzdelmekbe, az éjszakai autóba pattanásba, a végeláthatatlan telefonokba és e-mailekbe, a számlák tevékenységi csoporthoz rendelésébe és mindenbe, amivel nap nap után meg kell küzdenünk. Mivel a segítőkből soha nem elég, továbbra is mindenkit szeretettel látunk köreikben! Gyertek és kutyázzatok velünk!

2012. május 26., szombat

Labda's story

Where is that point…

..when someone realizes in time that having a dog could be expensive and it could be fatigue some times. That a dog needs attention, needs care?

Because there is a time that someone could expend on his dog financially, mentally and physically in order to take care of the dog as a good owner, a ‘good master’. When the dog is not tied (because of escaping), it is fed, it is vaccinated, and it is brought to the vet in case of illness. Because illness does not select. It reaches the child and the old too.

It reached Labda too - the 13 years-old vizsla mother – not only reached her, but attacked her many times.
A kind animal lover called our attention to Labda and asked us to help the dog if we could, although Labda had an owner but he did not pay attention to his four-legged friend at all for some reason.
That time all we knew about Labda that she was extremely thin and bone and that one of her eyes was in disastrous condition. The owners were ready to renounce Labda for the benefit of our Association. So we went to rescue Labda on 24th May 2012. We were ready for the worst things and for a heavy match. Labda lived with her 6 years old daughter, who we would have liked to rescue too, because according what we were told the family was not able - financially or morally - to having dogs at all.
It is said that human fantasy sometimes outperforms reality. In this case it was the opposite of that: reality went beyond our previous conceptions.
At our arrival, two wildly wagging vizsla welcomed us. Firstly we could not recognise which of them is Labda because of the darkness.
Reaching the light one of the most horrifying picture of my life awaited for me. The right eye of Labda was actually a bloody thing bulging from her eyehole frightfully.



I forced myself to stay calm and we signed the papers of taking Labda into our care. Then we started to talk about the other vizsla:

It was an unnecessary chatting:
-‘She is not mine, I will tell the owner to call you later.’ – they said.
-‘I do not think that you are able to take care of the dog. Because of inadequate treatment official proceedings could be held against of you.’ – I said.

This time they ‘won’. The other vizsla stayed there, we could not save her so far. But we do not give up. While we were there, in the house of this family, someone was shouting inside of me ‘WHY? WHY should they wait for this? Why do not ask for help in time? Why does someone have a dog if he is not able to take care of it carefully? Why and why?

Labda urgently needed medical care, treatment and observation. Therefore we took her immediately to a veterinary hospital. She is going to spend a long time there, because of her weight (she is only 20 kilograms), her inflamed ears, the strange tumescence on her body, her eye, which is going to be operated and she won’t be able to see with it anymore, the belly lymphatic glands that are the multiple of the normal size, her huge spleen, and this is not the end...
Labda is going to have several medical examinations, from which everything could come to light.
The medical treatments, her operation and optimizing of her general condition are going to cost a fortune. We will be very grateful if you could get your forces together again, as usual, when there is a big problem, no matter whether it is a puppy or an older one, a mix or a pure-breed. If you could donate the recovery of Labda with some forints, you do a lot! Because without your help it cannot manage!

Bank account:
Futrinka Egyesület
SWIFT: OKHBHUHB
IBAN: HU94 1040 4089 4957 5251 5756 1000
Please make a note at your transfer: VIZSLA


You could donate to our dogs using PAYPAL on the following link: (click on the orange DONATE button)

 


About the future of Labda we could only tell you one good and certain thing: There is a place Labda can go to, there is a place where she is awaited after the hospital. She needs to become stronger. Please, keep your fingers crossed for Labda and donate for her.
Thank you very much.


============
News:


03. July




Sometimes I simply could not write down my thoughts...Today is such a day, there is chaos everywhere. I try to hide fright and sadness, I must hide my feelings, I don't want her to feel them.
Labda didn't eat at all on Sunday, and only drink a bit (using gentle violence). We thought that this is because of the heat days. She was lying in the cold living room all day long, resting. Then came the black diarrhoea in the evening....Our first thoughts was blood, digested blood.
We went to the hospital on Monday and the vet said us that the melena caused the blooding of the digestive system. And the melena could have created from the tumour. And we all know that Labda has several tumours.
L
The following sentence has been on my mind since yesterday: “Where is that point?”
I really don’t know. There are medical examinations, but who decides what to do and what is the best for her? She is 13 years old and her general condition is a tragedy, therefore we wouldn’t like to make treatments and examination which are made during
anesthesia.
„Where is that point? Where it is?”
She will never be the same again, she will never be healthy. We only would like her to become better, to spend her retired days with us happily. But now I do not know if she could get these things. I feel that despites our best we are not able to overwrite her faith, if we have faith at all.
We try to do everything in order to Labda feels herself better. Yesterday she got infusion treatments. She is going to get today and tomorrow too. And we try to think about only the present. Thinking about the good feeling that she is with us.

22 June

Labda also feels that rainy weather, and sleeps a lot. Besides this the feeding-process is set: for breakfast she eats only a little, but for dinner she eats her whole portion. Naturally she gets the chicken meat next to the dog food J

She smiles for the world more and more, and she uses her right back leg more than used to, therefore her walk is more stable. (We would like to take her swim a bit sometimes. Maybe it helps for her atrophied muscles. But we will ask the vet about this action.)

So, she is growing fat, smiling, make herself celebrated like a real, normal vizsla. :)


17 June
One day is better, than the other is worse. One day she eats... then on the other she doesn’t. Tomorrow the sutures will be removed and we will get to know more about her health.
Labda spends long hours in the garden with us, she likes sleeping outdoor. Sometimes she drinks, goes and comes, then falls, we help her.
She is like an old lady, spends her days, she knows nobody, knows nothing, but she is smiling and happy.
We give her the vitamins, her medicines, and vitamin B complex (in order to have a better appetite)
Every day is a gift for us because we have her, for her to live happily. Please keep your fingers crossed for Labda that she could spend more and more days happily with us!


14 June
Fortunately Labda has eaten. :) We were very anxious last day when she didn’t want to eat (and in the evening she was trembling and she was cold).
So we started to give her Vetri DMG and Mirzaten (increasing appetite) medicines. The result could be already seen: she ate her breakfast.
It is only me who has to stop this impatient and worried attitude…


12 June
I was about to start worrying about Labda, because she had seemed to be very passive than usual, when she started to play with me! :)
She was worming on the sofa and murmuring while playing mouth-karate with my hands!
Then we took a walk in the rainy wood, she enjoyed it very much. Now she is ont he couch and snoring. She is a real angel.



10 June
Labda arrived to her new home: a detached house with a huge garden. Her first thing to do was a long sleep then she started her journey of discovery. It is very difficult for her to cope with the new things, the new home because she is almost totally blind and deaf. But she doesn't give up! She comes and goes, bumps things, then bypass them. She got accomodation in the living room, in the garden she could only wander in leash. She went with her new pack to a short short walk in the woods, she was stomping it like a real hero and she proved it again that the adaptability of dogs are wonderful: although she nearly blind and deaf, she followed the signs of her leash and walked safely.
In the evening she ate her special turbo food (with a little chicken soup), then as every good vizsla found the couch :) Although it is a fact that the health of Labda is equal to zero, but she is HAPPY. She has got no pain. she is not dissatisfied, she loves to eat, loves to walk, loves stroke (while she is murmuring of course like good vizslas).  We do not need to feel sorry for Labda, we need to learn from her. Learn patience, deceleration, adaptation and resumption.
Hereby we wish Labda happiness, and more time living with us, living with her new and  loving family!


28 May
New report about our Labda's condition: her eye is cleaned every day. It is a very painful area, therefore this procedure is made during narcotism. She can hear a bit, so far her ears are treated by ear drops. The inflammation is chronic, and assumed to be allergic. The most of the problems are awating for Labda. We are waiting for the result of the samples sent to cytological examination. She gets immune strengthening and roborating medicines. Her appetite is changing, but she hasn't got fever fortunately. 
Keep your fingers crossed for her please.

26 May
Labda had a surgery yesterday: her right eye had to be removed. The doctors did not want her to sleep too long, so her ears weren't operated yet. Labda is OK, she seems to be housebroken, as she always pees during the short, careful walks. Some of our volunteers visit her regularly at the hospital.