Labda története: hol a határ?

Mikor van az a pont…

… amikor valaki még idejében ráébred, hogy kutyát tartani igenis költséges és sokszor fáradságos? Hogy odafigyelést igényel? Hogy törődést kér?

Mert van az az idő, amikor valaki fizikailag, lelkileg, anyagilag is tud a kutyájára fordítani, hogy a „jó gazda gondosságával” bánjon vele. Amikor nem köti meg, (szökés ellen), ad neki enni, hogy ne fogyjon csonttá, amikor jut az oltásokra, és jut orvosra betegség idején, mert az nem válogat. Eléri a kölyköt is és eléri a vént is.


Labdát – a 13 éves vizslamamát is elérte. Nemcsak elérte, hanem sokszorosan támadta. 
Labdára egy kedves állatbarát hívta fel a figyelmünket: kérte, hogy ha tudunk, segítsünk a kutyán, akinek ugyan van gazdája, de valamilyen oknál fogva nem fordít kellő figyelmet négylábú társára.

Ekkor még csak annyit tudtunk Labdáról, hogy sovány, és az egyik szeme katasztrofális állapotban van. Labda gazdái hajlandóak voltak lemondani kutyájukról, így tegnap este a párommal és a bejelentő hölggyel útra keltünk, lélekben felkészülve a legrosszabbra és egy nehéz meccsre. Ugyanis Labda együtt élt 6 éves lányával is, akit szintén szerettünk volna elhozni, mert az elmondottak alapján a család sem anyagilag sem erkölcsileg nem alkalmas a kutyák tartására.

Azt mondják, az emberi fantázia gyakran túlszárnyalja a valóságot. Ebben az esetben azonban éppen fordítva volt, a valóság jócskán túlmutatott minden előzetes elképzelésünkön.

Érkezésünkkor két vadul csóváló vizsla fogadott minket, először a sötétben nem is tudtuk megállapítani, hogy kettejük közül melyikük Labda.

A fényre érve azonban életem egyik legdöbbenetesebb képe várt rám. Labda jobb szeme gyakorlatilag egy véres massza volt már csak, ami ijesztően dülledt ki a szemüregből. Nyugalmat magamra erőltetve írattam alá a szükséges papírokat, aztán rátértem a másik vizslára.

Felesleges szócséplés volt:
-„Nem az enyém, nem az én nevemen van, majd szólok a gazdájának, hogy hívja fel magukat.”
-„Nem látom biztosítva a kutya megfelelő tartását, eljárás indulhat nem megfelelő tartás miatt.”

Most ők „nyertek”. A másik vizsla maradt, nem tudtuk elhozni. De nem adtuk fel. Míg náluk voltunk, bennem belül végig ordított a „Miért?” Miért kell ezt megvárni? Miért nem kér valaki segítséget még időben? Miért tart valaki kutyát, ha nem alkalmas rá, ha nem gondoskodva tekint rá? Miért, miért, miért?

Labda sürgősen orvosi ellátást, megfigyelést igényelt, így azonnal elvittük a rendelőbe, és éjjelre kórházban maradt. Valószínűleg hosszú ideig ott is lesz. Indokolja ezt az alig 20 kilója, masszívan gyulladt fülei, a furcsa duzzanatok az oldalán, a szeme, amire sosem fog már látni, a hasi nyirokcsomói, amik a normális méret sokszorosára vannak duzzadva, a hatalmas lépe, és a sornak még nincs vége. Labda még egy sor vizsgálaton fog átesni, amiből még bármi kiderülhet...

Labda szívbemarkolóan sovány...

Mindkét füle ilyen állapotban van…

… és fél szemére nem fog többé látni…

Labda orvosi kezelése, műtétje, általános állapotának javítása tetemes összegbe fog kerülni. Nagyon hálásak lennénk, ha újra összefognátok, ahogy mindig, ha nagy a baj, legyen szó kölyökről, vagy öregről, keverékről, vagy fajtatisztáról. Ha csak néhány száz forinttal tudjátok támogatni Labda felépülését, már azzal is sokat segíthettek! Nélkületek nem sikerülhet. 

Számlaszámunk: 
Futrinka Egyesület
10404089-49575251-57561000 (K&H Bank)
A „megjegyzés” rovatba kérjük, írd be: VIZSLA


Már PAYPAL-on is adományozhatsz nekünk, az alábbi DONATE gombra kattintva:

 

Akinek szimpatikusabb a csekkes adományozás, kérjük, írjon nekünk a magyarvizslasos@gmail.com címre, írja meg postacímét, és küldünk előre kinyomtatott, a Futrinka Egyesületnek szóló, tetszőleges összeggel kitölthető sárga csekket.

Labda jövőjével kapcsolatban most egyetlen jó és biztos dolgot tudok csak mondani. Már van hová mennie a kórház után. Csak erősödjön meg. Kérjük, drukkoljatok neki, támogassátok őt! 

Köszönjük szépen!

------------------------------


Friss hírek Labdáról:
Július 11.

Elengedtük...
Egészen tegnap estig nem tudtuk, hol a határ... "Ő mit akarna? Akar-e még élni, vagy már búcsúzik? Szeretné-e, hogy segítsünk, vagy már az is kín neki?"
Nem láttunk a fejébe, tegnap estig nem tudtuk eldönteni, hogy vajon a szervezete bírná-e még... Hogy ki tudna-e még annyira teljesedni, hogy önállóan egyen és igyon, hogy megismer-e majd még minket, amikor megsimogatjuk, jön-e még a saját lábán velünk a kertbe, csóvál-e még nekünk, szimatolgat-e utánunk a levegőbe, amikor elmegyünk mellette.
10 napja csak feküdt, naponta csepegett neki az infúzió, de ő már nem evett-nem ivott, aztán már lassan köztünk sem volt. Csak aludt. Olykor sikerült néhány ml pürésített ételt lenyeletni vele. Később már azt sem akarta. Talán tegnapig nem voltak nagy fájdalmai... talán, reméljük...
Este hangosan nyögni kezdett, egész testében megfeszült és sírva ürített emésztett és friss vért. Ültünk mellette, takarítottuk őt és mindkettőnknek egyértelmű volt, hogy itt a határ, nem tehetjük meg vele, hogy nem engedjük el, nem hagyhatjuk őt ebben az állapotban, kínok között.
Tegnap este őt látva eltűnt minden kérdés, megszűnt minden ellenállás és elillant az összes remény. Láttuk a határt, nem kellett már keresnünk, kérdeznünk, hogy hol van.
Ma este mentünk volna vele a rendelőbe, még most is velünk lenne, ha... Ha éjjel nem sír hangosan, ha nem kapálózik a lábaival a fájdalomtól...
Előbb kellett elengednünk, már csak így tudtunk neki segíteni. Vele voltunk, ő pedig mindig velünk lesz.
Hol a határ? Labdával már többször átlépték élete során. Visszafordíthatatlan állapotban ismertük meg őt május 23-án este. Akkor egy szörnyű állapotban lévő kutyát hoztunk el. Sokat látogattuk a kórházban, haza akartuk hozni, amint lehet, hogy amíg él, jól érezhesse magát. Egy hónapot adhattunk még egymásnak, amiért hálásak vagyunk. Ma reggel a mi kutyánkként ment el.
Nem a május 23-án megismert Labdára fogunk emlékezni. Nem a vak szemére és nem arra, amikor már nem tudott felkelni, élni.
Az a Labda marad a szívünkben, aki botladozva ugyan, de sétált velünk az erdei ösvényen, aki szeretett a többiekkel kint napozni, aki idős nénikeként néha elfelejtette evés közben, hogy mit is kell csinálnia az étellel, de aztán visszatért és evett szépen tovább és aki jóindulatú mosollyal a pofiján szimatolgatva próbálta megtalálni a kölyköket maga körül, és amikor egyet megtalált, akkor még nagyobb mosolyra húzódott a pofija.
A mosolygós arcú, picit szórakozott Labda mamóka emléke marad itt velünk.
Hálásak vagyunk érte, és most sem tennénk máshogyan. Most is haza hoznánk annak ellenére, hogy elengedni a szeretett kutyát gyógyíthatatlanul fáj.
Nyugodj békében drága Labda...
Július 03.

Van, amikor nem igazán tudom jól leírni a gondolataimat. Ez is egy ilyen nap, nem megy, káosz van. Ijedtséget és szomorúságot próbálok titkolni előtte, amit muszáj elrejteni, hogy ő ne érezze.
Labda vasárnap egyáltalán nem evett és inni is csak úgy volt hajlandó, hogy szinte belekönyörögtük a vizet.
Gondoltuk, a kánikula a hibás. Egész nap a nappaliban (redőnyök lent, jóval hűvösebb szoba, mint a kinti hőmérséklet) feküdt, pihent, bágyadozott... Aztán este a fekete hasmenés. Első gondolatunk az emésztett vér. Hétfőn orvoshoz vittük, ahol az orvosunk elmondta, hogy a meléna (szurokszéklet) oka emésztőrendszeri vérzés. Az pedig indulhat a daganatból. Labdának pedig abból jutott bőven...:(
Tegnap óta az a mondat jár a fejemben, amivel Labdát megismerhettétek: "Hol a határ?"
Tényleg nem tudom, hogy hol van. Vizsgálatok vannak/lehetnének, ki dönti el, hogy mivel teszünk jobbat? 13 éves, és az általános állapota olyan tragédia, hogy nem szívesen tennénk ki egy tükrözéses vizsgálatnak, amit altatásban végeznek.
Hol a határ-hol a határ..?
Sosem lesz a régi, sosem lesz makkegészséges. Nem így indultunk vele. Mi "csak" azt szeretnénk, hogy jobban legyen, hogy a nyugdíjas életét szépen tölthesse. De már nem tudom, hogy ő ezt megkaphatja-e... Úgy érzem, ha megszakadunk sem tudjuk felülírni azt, amit az ő sorsa előírt, ha van egyáltalán előírt sorsunk...
Igyekszünk érte mindent megtenni azért, hogy jól-jobban érezze magát. Tegnap infúziós kezelést kapott, ma is kap és holnap is kapni fog. És közben igyekszünk nem gondolni csak a jelenre. Hogy velünk van.



Június 22.
Labda is érzi ezt az esős időt, de amúgy is sokat alszik. Ezen kívül pedig szépen beállt az etetési rendszerünk is, reggelire kevesebbet kér, vacsorára rendesen megeszi a kitett adagot. Természetesen nem önmagában csak a tápot eszi, továbbra is igényli a csirkehúst hozzá. :) Egyre többet "vigyorog" a világba, és a jobb hátsó lábát is mintha egyre többet tenné le a földre, már nem annyira imbolyog. (Szeretnénk őt majd úsztatni néha egy picit, hátha az elsorvadt izmokon is segítünk ezzel. De erről még tanácskozunk majd egy állatorvossal is.) Nagyon "rossz" dolga van ám, remélem egyszer egyenesbe jön.:)) Szóval hízik, mosolyog, ünnepelteti magát igazi vizslához méltóan. :) 

 


Június 20.
Kikészít engem ez a "nő". :) Tegnap félkómában végigaludta a napot, nem kért enni, nem kért semmit, ma meg? Ma végigette az étlapot, alig merem elmondani, hogy miket.:) Volt abban főtt csirkeszárny, főtt csirkemáj, turbó száraz táp, virsli, és hát izé... a végén csak nem álltam meg, muszáj volt megkínálnom egy pár falat palacsintával is.:) Egy szóval ma mintha kicserélték volna, magától evett (mit evett, falt!), csóvált, jött-ment, "vigyorgott" a világra.:) Este ketten becipeltük neki a kutyaágyat, büszkén végigülte minden sarkát, aztán lefeküdt a parkettára aludni. :)

Június 17.
Egyik napunk ilyen, másik napunk olyan. Hol jobban eszik, hogy nem hajlandó. Holnap kiveszik a varratait, de egyéb egészségügyi fejleményekről holnap fogunk tudni bővebben beszámolni. Labda sokat kint van velünk a kertben, szeret a kint szundikálni. Néha jön-megy, iszik, lehuppan, örül a simogatásnak, csóválgat, újra nekiindul, összeakad a lába, elesik, felsegítjük. Úgy elvan. Mint egy öreg nénike, aki bekerült az idősek otthonába, ahol semmit és senkit nem ismer, de azért mosolyog. Labda is ilyen. Elbóbiskol etetés közben, megérintjük, hogy folytassa, akkor zavartan felriad, és jóindulatúan elfogadja a tenyerünkről a következő falatot. És ha jó napunk van, akkor végigeszi a kezünkből falatonként az ételt. Ha rossz napja van, akkor csak reggelit eszik, vacsorát már köszöni, de nem kéri. Magától nem enne. Elaludna mellette. Kitartóan adjuk neki a gyógyszerét, az immunerősítőjét és most kiegészítettük az egészet B komplex-szel, hátha nagyobb étvágya lesz. Igazából minden nap ajándék, amit köztünk tölt. Drukkoljatok, hogy minél több legyen, és azok szép napok legyenek.

Június 14.
Labda végre evett! :-) A tegnapi kaja-visszautasítás láttán nagyon megijedtünk (alig evett, este ráadásul remegett, fázott), úgyhogy ma elkezdtük neki adni a Vetri DMG-t és néhány napig Mirzaten (étvágynövelő) tablettát is kap. A hatás látszik, ma már megette a reggelije javát, már csak nekem kéne lejjebb adnom ezt a türelmetlen és túl aggódós hozzáállásomat...

Június 12.
Éppen kezdtem aggódni, hogy Labda nem igazán érezheti jól magát, valahogy passzívabb. Erre fél órára rá megjött az életkedve.:) Játszottunk! Ami nála úgy nézett ki, hogy tekergette magát a kanapén, dünnyögött és szájkaratézott a kezemmel, amit a győzelemérzet kedvéért én raktam a szájába, mintha hej de ügyesen levadászta volna.:) Aztán szépen sétáltunk egyet az esős erdőben, szimatolt, dolgot végzett, most meg felkúszott a kanapéra és valószínűleg aludni fog.:) Édes kis tündér nagyon.

Június 10.
Labda megérkezett új otthonába, egy hatalmas méretű kerttel rendelkező családi házba. Első dolga egy nagy és mély szundikálás volt, aztán felfedező útra indult. Egyelőre - mivel vak és süket - nehezen találja fel magát, de nem adja fel. Jön-megy, nekimegy a dolgoknak, kikerüli utána azokat. A nappaliban kapott állandó szálláshelyet, a kertet egyelőre csak pórázon fedezte fel. Volt egy kisebb erdei sétán is, amit hősiesen végigtrappolt és ismét bebizonyította, hogy a kutyák alkalmazkodóképessége csodálatos: bár se nem lát, se nem hall, de a póráz finom jelzéseit követve gyönyörűen elsétálgatott. Este jó étvággyal megette a csirkehúslevessel feldobott spéci turbótápot, kicsit még jött-ment, aztán láss csodát, mint minden rendes vizsla ő is megtalálta a kanapét. :) És bár tény, hogy Labda egészségileg zéró állapotban van, de ő BOLDOG. Nem fáj neki, nem elégedetlen, szeret enni, szeret sétálni, szereti dünnyögve simogattatni magát. Labdát nem szabad sajnálni, Labdától tanulni kell. Türelmet, lassítást, alkalmazkodást, felállást. Sok boldogságot és minél több köztünk töltött időt kívánunk neki!

Június 3.
Tegnap este meglátogattuk Labdát. Rogyadozó hátsó féllel ugyan, de sétáltunk egy nagyot, miközben folyamatosan ráncolta a homlokát. A szeme (helye) szépen gyógyul, a súlya nagyon nehezen gyarapodik, pedig étvágya van, de hát nagyjából a semmiből indult. Viszonylag sokat pisil. Mivel nem hall és látni sem nagyon lát, így a vele való kapcsolatteremtés sem egyszerű, de a simogatást és vakargatást nagyon szereti. Meg a sonkaszalámit is. :) Mindenkinek köszöni a drukkokat és a sok-sok segítséget, igyekszik ügyesen gyógyulni! Szeret sétálni, élvezi is, végig csóvál és ráncolja a homlokát. Imádja, ha simogatják, szerintünk egész életében nem kapott ennyi figyelmet, törődést, mint most, úgyhogy minden percét igyekszik kihasználni. Jó étvággyal és sokat eszik, de mivel csont és bőr volt, ennyi idő alatt még nem drámai a változás, de gyarapodik. Szóval Labda a legjobb irányba halad. :)

Május 31.
Tegnap este viszont már határozottan jobban volt. Jött, bújt, csóvált, örült, lelkesen tipegett, kétszer hasra is esett az igyekezettől :-) Szemmel láthatóan örült a társaságnak, mintha már annyira nem lenne "elfüggönyözve" a világtól. Mert korábban olyan volt, mint aki nincs is köztünk. De az nyilván a gyógyszerek miatt is volt, meg valószínűleg volt benne egy kis törés is a változások miatt.





Videó: 

Május 28.

Friss állapotjelentés Labdánkról: a szemét minden nap tisztítják, mivel nagyon fájdalmas területről van szó, így ezt bódításban végzik nála. A fülére valamennyit hall, egyelőre fülcseppel kezelik, a gyulladás idült már nála és feltételezhetően allergiás eredetű. A dolgok java még hátravan, az elmúlt napokban citológiára elküldött minták eredményeit még várjuk nála... Roboráló és immunerősítő szereket kap, étvágya változó, láza szerencsére nincsen. Még mindig drukkokat kérünk neki! 

Május 26: 
Tegnap megműtötték Labdát. A jobb szemét eltávolították, a füléhez viszont egyelőre nem nyúltak, mert túl kockázatos lett volna sokáig altatásban tartani. Labda jól van, és szobatisztának tűnik, hiszen a rövid, óvatos séták során mindig ügyesen elvégzi a dolgát. Több önkéntesünk is jár hozzá látogatni, sétálni.

GERMAN VERSION: klicken Sie hier >>> http://magyarvizslasos.blogspot.com/2012/05/wo-ist-die-grenze-die-geschichte-von.html



ENGLISH VERSION: click here >>> http://magyarvizslasos.blogspot.com/2012/05/labdas-story.html