Nem sok időre rá az is kiderült, hogy a mama chipes és még regisztrálva is van.
Maga a tulajdonos elérése is időbe tellett, majd a kutyák jogtisztaságának érdekében vele kellett egyeztetnünk, hogy mi legyen… maradjon-e a család nálunk, vagy a tulajdonos szeretné-e visszakapni. Természetesen ez utóbbi esetben szó nélkül adtuk volna őket vissza, de a tulajdonos lemondott róluk, így nálunk maradtak. Az is kiderült, hogy a chipre regisztrált tulajdonos már régen elajándékozta a mamakutyát, csak az új gazdi nem íratta át a chipet a saját nevére.
Az új gazdinál Kanga szerelembe esett, és megszületettek a kis zsebi babák sorban mind a nyolcan.
De mit csináljunk a picikkel miután elválasztható korba érnek?
A válasz könnyűnek tűnik, hiszen az ingyen fajtatiszta kutyák mindig elfogynak, mindig lesz gazdájuk.
De biztos, hogy mindig? Akkor is, ha 11, 13 évesek lesznek..? Vagy akkor is, ha csak 2-3, vagy 8 évesek..? Akkor is, ha nehezebb természetűek és nevelést kívánnak? Akkor is, ha sort kéne keríteni az ivartalanításra/oltásra vagy egyéb orvosi, netán más jellegű kiadások merülnek fel? Akkor is, ha bővül a család..? MINDIG?
Sajnos van tapasztalatunk. Sajnos nem jók. Ha valaki, akkor mi tudjuk, hogy a „mindig” ide nem igaz szó.
Szeretnénk, ha innentől csak azok olvasnának tovább, akik egyetértenek azzal, hogy nálunk, a hazai kutyatartási-, sőt általában az állattartási kultúra még nagyon gyerekcipőben jár, és akik egy kicsit túl tudnak nézni a kölyökkor édes mivoltán, amíg még a kis kutya „cuki” és büszkén lehet vele az utcán, parkban sétálgatni, hiszen a kölyökkutya látványa a sziklaszívűeket is mosolyra fakasztja.
Kanga és nyolc zsebi babájának biztos helyre, jó gazdihoz juttatása érdekében az utóbbi két hetet napi sok órában intenzíven azzal töltöttük, hogy az irántuk komolyan érdeklődő, elkötelezett jelentkezőket sorra ellenőrizzük. Rengeteg érdeklődő volt rájuk, közülük maradt meg az a kilenc ember, aki Kangát és nyolc babáját előre jól megjósolhatóan kitűnő körülmények között és a szerződésünk minden pontjának megfelelve fogja tartani.
Kanga és babái most is nagyon jó helyen vannak, együtt, szeretetben. Azon voltunk, hogy ez az előttük álló jó néhány évre is biztosítva legyen. A gazdi jelöltek kitartanak, és állnak a még mindig zajló ellenőrzéseink, kérdéseink elé, és a velük való megállapodás értelmében a jövőben is folyamatos beszámolót adnak felénk majd a kutyákról. Most is és idős korukban is. Az elkötelezettség azonban kölcsönös, hiszen abban a pillanatban, hogy az időközi ellenőrzéseink során bármi pici hibát tapasztalunk, a szerződés értelmében a kutyák azonnal visszakerülnek a gondozásunkba. Ez eddig sem volt másképpen, de kénytelenek voltunk még ezen túl is tovább szigorítani, mert a kutyáink jó sorsának biztosítása soha nem csúszhat el a jóhiszeműségünkön, és lássuk be, a fajtamentés, sőt általában a kutyamentés zömmel elégeti az ember optimizmusát.
Merítünk a kutyákból. Merítünk abból, ha jó helyre kerül. Merítünk az esélytelenebbek gazdisodásából. Merítünk a visszajelzéseitekből. De egyelőre gyakrabban látunk rossz körülményeket, megválást… Kikötve fához, bekötve zsákba, eb telepen ücsörögve, autók közt rohangálva, elütve, éheztetve, betegen, elhagyva... Mind ránk várnak, kutyamentőkre.
És miközben az aktuális SOS helyzeten dolgozunk, gondolnunk kell a jövőre, hiszen minden felelősségvállalás alapja egyikként az előre gondolkodás.
Kölyköt nem kunszt gazdához juttatni.
Nagy kunszt viszont akkor gazdához juttatni egy kutyát, amikor sok-sok év múlva kapunk egy levelet egy gazdától, hogy szeretné elajándékozni addigra már szép korú vizsláját, akiről mellesleg kiderül, hogy az elmúlt évek során legfeljebb veszettség oltást kapott, kombináltat már nem. Legfeljebb. De mert a kombinált oltás nem kötelező… és mert nem járnak utána, hogy az a jó pár – sok esetben halálos - kutyabetegség, amitől ez a kombinált oltás megvédené kutyáját sokkal gyakrabban lapul a levegőben, a földön, mint gondolná, így zömmel így mentjük őket, oltás nélkül, ezeket már mi pótoljuk. Ahogy próbáljuk pótolni a gazdit is, miközben keressük nekik az újat, a tökéleteset.
Ugyanakkor tudjuk és látjuk, hogy sok felelősen gondolkodó gazdi van és a rossz tapasztalatok nem is belőlük születnek.
De az arányok eltolódtak sajnos, mi pedig azt vállaltuk hat évvel ezelőtt, a Futrinka Egyesület megszületésekor, hogy mindig törekedni fogunk arra, hogy a gondozásunkban lévő kutyáknak a hozzánk kerülés napjától fogva csak felfelé íveljen a szerencsecsillaga.
Nem lehetünk mindnek mi a gazdái, de lehetünk mindnek mi az ő szemük, lelkük. Közvetíthetjük a kívánságukat, ami csak egy: saját gazdit akarnak. Saját JÓ gazdit akarnak. Ez a mi dolgunk. Ők vannak az első helyen.
Nem kertelünk, jelenleg a csapból is vizsla folyik. Zömmel kanok. A tőlünk segítséget váró gazdátlan vizslák száma hihetetlenül megnőtt. Nem értjük miért, de nem is nagyon van időnk mostanában miérteken gondolkodni. A várólistánk túlcsordul, lassan ott tartunk, hogy egy-egy mentéssel napokat-heteket kell várnunk, ha tudunk, ha lehet, márpedig néha muszáj várakozni, mert erőn felül képtelenség jól dolgozni, mi pedig nem szeretnénk lejjebb adni. Jól szeretnénk szolgálni azt, amit vállaltunk.
Vannak sürgősebb esetek, akik olykor felborítják terveinket, átszervezést, még több munkát igényelnek. Igyekszünk.
De nem szeretnénk magunk ellen dolgozni. Nem szeretnénk megadni annak a lehetőségét, hogy a tapasztalt negatív kutyatartási hozzáállás miatt egy nap - évek múlva - újabb leveleket kapjunk a meglévők mellé, amiben az addigra felnőtt zsebi babákat időskorú vizslaként adnák a gondozásunkba… Nem szeretnénk. Kapunk ma is ilyen leveleket, lesznek holnap is, évek múlva is, és muszáj a megelőzést szem előtt tartanunk a zsebi babák miatt és azokért a kutyákért, akikről a jövőben lemondanak majd.
Szívből reméljük, hogy megértitek ezt. Bízunk benne, hogy aki a „mindig” szót használja, amikor kutyájáról beszél, az komolyan gondolja. Szeretnénk mi is hinni ebben a szóban.
Lássátok meg az öreg, őszpofis, rozzant lábú, vaksin nézelődő szép korú kutyákban is a kölyköt, mert ott van az még... Az ő szemükben pedig mi gazdik vagyunk a minden: a világ eleje, közepe, és vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése