A Fajtamentő nem kutyadíler! Avagy fajtamentésről, szaporításról és örökbefogadásról

Ezt a bejegyzést egyesületünk Tacskó Fajtamentő Csoportjának vezetője írta, de nem csak a sparheltlábúak, hanem a vizslák célirányos mentése során is hasonló tapasztalatokat szerzünk, így azok számára is érdekes lehet, akik a vizslák szervezett mentését követik inkább nyomon egyesületünk tevékenységéből. 

Sokáig kerestem a címet, hogy mi is foglalhatná össze azt a két témát, amiről már régóta írni szeretnék, mert az egyiket túl moralizálónak, a másikat túl bulvár-vulgárisnak, a harmadikat olvasásra nem ösztönzően közömbösnek ítéltem. Pedig jelen esetben fontos a cím is, hiszen valójában ennyi csak az üzenet:

A fajtamentő nem kutyadíler,

így nem tudunk "fű alatt" kutyát adni, szerezni senkinek. Akkor sem, ha valamennyit fizetne érte, akkor sem, ha az apukája ismert ember vagy akár ő maga az. Pont azok ellen küzdünk, akik tudnak olcsón, ivaros, fajtatisztának tűnő kutyákat adni, mert ők a szaporítók és a kutyakereskedők. Ők azok az emberek, akik mindenféle szűrővizsgálat, a szükséges oltások és a megfelelő körülmények biztosítása nélkül, a kutyákat kizsákmányolva és tönkretéve hoznak le újra és újra almokat, ahol a 6-8 hetes kölyköket szinte ingyen adják tovább mindenféle papír, egyedi azonosító chip, oltás, de akár egy féreghajtás biztosítása nélkül. Ők azok is, akik nem üzletszerűen, hanem merő butaságból, a "kutyának szülnie kell egyszer" elvet követve vagy önzőségből, a "maradjon Buksi után egy emlék" gyártanak le kutyákat, majd fel is mentik magukat a "jó gazdához adom" mantrával... Ők azok, akik összeszedve a szaporított, legyártott, olcsó kutyákat összezsúfolják őket egy telepre, hogy utána kamionokra rakva kivigyék Olaszországba, nem törődve azzal, hogy mennyi marad a végére életben: valamennyi mindig marad, az pedig elég a boldogsághoz.

Minden védencünk ivartalanítva kerül gazdához -- ezt nem befolyásolja, hogy "mennyire" fajtatiszta

Mi nem vagyunk kutyadílerek, így mi csak ellenőrzött körülmények között, szerződéssel, oltásokkal és egyedi azonosító chippel, benti tartással és ivartalanítva vagy kölykök esetében ivartalanítási kötelezettséggel adunk örökbe kutyákat. A leendő gazdának bemutatkozó levelet kell írnia, egyeztetünk, látogatunk. Egy nagy csomó macera, amit az olcsón és gyorsan kutyát akaró ember nem szeret. Így jó eséllyel ki is zárjuk őket abból, hogy valaha tőlünk legyen kutyájuk, mert tényleg felelős gazdákat keresünk. Aki olcsón és gyorsan akar fajtatiszta, ivaros kölyköt, az maga is egy potenciális szaporítójelölt csupán. Aki felelősen szeretne fajtatiszta, ismert előéletű kölyköt, megbízható tenyésztőket keres fel, nem egy csomagtartóból vagy disznóólból választ társat. A sajnálat pedig nem elég: sajnálatból nem kell kutyát venni, ha valaki nyomorúságos körülmények között lát kutyákat, rendőrt kell hívni. Hátha épp annál az esetnél sikerül bebizonyítani, hogy az állatot folyamatos kutyagyártásra használni kimeríti az állatkínzás fogalmát.

Kojak egy nagyon szép kiállású magyar vizsla kan, de már nem fiatal, így örökbeadása nem lesz egyszerű. Ha az őt leadó gazdái korábban gondoskodtak volna az ivartalanításáról, most jó eséllyel nem kellene hetente orvoshoz járnunk vele prosztatagondok miatt

Nem vagyunk kutyadílerek, de rendre kapunk olyan megkereséseket, hogy "elpasszolnánk-e" egyik vagy másik kutyánkat ivarosan, mert neki máshogy nem kellene, de úgy viszont nagyon, s ő szuper gazdája lenne amúgy, csak hát ragaszkodik ahhoz, hogy ne "csonkítsuk" meg a leendő kutyáját. Volt egyetemi professzor (!), aki alpári stílusban gondolta előadni a "természetrombolási" teóriáját, nem törődve azzal, hogy amellett, hogy a mondanivalója egy állatvédőnél, aki naponta látja a szeme előtt a több ezer altatásra váró kutyát, illetve a betegségben elhullottak képére riad álmából, nem ér célt, de ráadásul örökbefogadni sem kötelező. Mi a mi örökbeadási szabályainkat tudjuk meghatározni, mert nekünk számít a kutya, s ezek mentén az elvek mentén látjuk biztosítottnak, hogy családtag válik belőle. Aki nem tudja elfogadni, az sajnos nem fog tudni tőlünk kutyát örökbefogadni.

Ha nem díler, akkor mi?

A fajtamentő szervezet olyan csoport, ahol az adott fajtát vagy fajtákat szerető és ismerő emberek, az adott fajta érdekében tevékenykednek. Ez a tevékenység kiterjed a fajta fajtajellegeit magán hordozó egyedek gyepmesteri telepekről, szegényebb menhelyekről történő mentésére, a normálisan működő állatvédő szervezetektől történő átvételre, az utcán talált kutyák elhelyezésében, hirdetésében való segítségnyújtásra, illetve a gazdák által leadni kívánt kutyák kezelésére, adott esetben átvételére.

Az adott fajtamentő szervezet nem ad ki ivarosan kutyát, hiszen nem érdeke, hogy a fajtatisztának tűnő egyedek szaporítók kezére jutva újabb, mentésre váró egyedeket hozzanak létre vagy hogy rontsák a fajta minőségét, megítélését. Nem ad ki ivarosan kutyát, mert hisz abban, hogy a tenyésztés a tenyésztők dolga, hobbi célra van elegendő kutya így is az országban.

Az adott fajtamentő szervezet nem csak a fiatal szukákat menti, hanem az adott fajtán belül lehetőségeihez mérten minden rászoruló egyedet a hely- és pénzügyi lehetőségei figyelembe vétele mellett, így menti a problémás viselkedésűt, a félőset, az időset vagy a komolyabb orvosi kezelésre, beavatkozásra várót is.

Sokszor történik meg azonban, hogy egy fiatal, problémamentes kutyát a gyepmesteri telepről vagy menhelyről gyorsan örökbeadnak -- legtöbbször ivarosan, mondván, nem kell a segítség, ők is meg tudják oldani, de van ott keverék ezer, akinek segítségre lenne szüksége, meg helyhiány van, segítsünk nekik. A fajtamentő szervezetek viszont alapvetően nem keverék mentésre jöttek létre, mégha legtöbbjüknek van is keverékekkel foglalkozó szervezeti egysége, a legtöbb esetben nem tudnak, nem fognak másik kutyát választani. Egy-egy ilyen eset után viszont nem túl elegáns megkeresni őket akkor sem, amikor a "jól kihelyezett" kutyát egy hét múlva visszaadják, mert ugat, mert ás, mert harap... A fajtamentők munkája nem csak akkor kellene, hogy fontos legyen, amikor gond van.

Kál egy "szerencsés" keverék egy nem kivánatos alomból: testvéreivel szemben ő fajtatiszta magyar vizsla anyja után szerencsésen vizslás jegyeket örökölt, bár a színe nem előnyös örökbefoagdás szempontjából. Testvéreivel és az anyakutyával együtt az utcán kötöttek ki, majd egy jótét lélek helyezte őket biztonságba és kérte a segítségünket

A fajtamentő szervezetek körül általában az adott fajta, fajták kedvelői fokozottabban fordulnak elő, így mind ideiglenes befogadói kapacitással, mind pedig adott esetben egy adott típusú kutyára váró gazdijelöltekkel jobban el vannak látva, nem beszélve arról, hogy az esélytelenebb egyedek is nagyobb, a fajtát kedvelő kör számára elérhető publicitást kaphatnak.

Nem vagyunk kutyadílerek, de nem is akarunk mindenáron megszabadulni védenceinktől, mint ahogy nem veszekszünk, verekszünk, küzdünk vagy köpködünk egyetlen megmentésre váró kutyáért sem. Vannak még elegen, akik segítségre szorulnak, mindegyikükön segíteni lehetetlen így is. De nem vagyunk rosszabbak, mint bármelyik más, általános kutyamentő csapat csak azért, mert a "fajtatiszta jobb". Soha nem ezt mondtuk, csak azt, hogy az adott fajtához mi az átlagnál egy kicsivel "jobban értünk". Ez a különbség.

Ahogy Orwell mama is, minden védencünk csak benti tartással fogadható örökbe -- igazi családtagnak, hiába a méret, hiába a mozgásigény, a kert nem elegendő

Időssel szerelembe esni

Leendő gazdim illatát szimatolom a levegőben?

Egy idős kutya nem kell senkinek, de legalábbis nehéz megtalálni azt a családot, aki bele mer szeretni egy idős kutyába. Az okok racionálisak, s nem is nagyon tudunk velük vitatkozni, hiszen nem ígérhetünk olyat, ami nem igaz: egy tíz éven túli kutya már nem valószínű, hogy további tíz évet tölt majd végső otthonában, míg erre egy fiatal kutyánál azért számíthat az ember. Az érzelmeinket pedig nem adjuk "ingyen", nem akarunk szerelembe esni úgy, hogy már előre sejthető, rövidebb ideig tart majd, mind amit a szerelem megkívánna, így inkább nem szeretünk vagy mást szeretünk. Pedig az idős kutyák nagyon tudnak szeretni, s az intenzíven megélt, együtt töltött idő kárpótol minden előre tervezhető veszteségért. Idős kutyát szeretni kiváltság, nem szégyen!

Loki 12 éves elmúlt. Aktív, élénk, lendületes kutyahölgy, ha nem keretezné hófehér szőr az arcát, éveket letagadhatna. Jó kondícióban van, betegségei nincsenek. Szeret sétálni, élvezi a gazdival való csavargást, de könnyen kezelhető, pórázon is tökéletesen viselkedő dáma. Az emberekkel és kutyákkal való viszonya hibátlan, második kutyának is örökbefogadható. Jelenlegi befogadójánál gyermekek mellett él, de már nagyobb gyermeklétszámot felvonultató rendezvényeken is bizonyította, hogy jól viselkedik az aprónép társaságában is. Mivel mindent tud, amit egy kutyának tudnia kell, így bár egy német vizsla esetében ritkán írhatunk ilyet, hiszen nem egyszerű fajta, de Loki esetében igaz az is, hogy kutyás tapasztalat nélkül is örökbefogadhatja bárki. Kettő negatívuma van: a macskákat/kisállatokat nem szívleli, illetve szeparációs szorongásra hajlamos. Korábbi unatkozás bázisú szökési kísérletei miatt - bár alapvetően benti tartással adjuk őt örökbe - nem hagyható felügyelet nélkül a kertben.

Hihetetlen, de fél év alatt egyetlen érdeklődő sem akadt, pedig nem mondható el, hogy rejtegettük volna ezt az idős német vizsla hölgyet. Most újra nekifutunk, hátha éppen ez a bejegyzés mozdít majd meg valakiben valamit, s érzi úgy: nem tud Loki nélkül élni. Loki nagyon várja, hogy valakinek megdobbanjon érte a szíve, s hogy az idős, sokat megélt vizsla test egy végső gazdi mellé simulhasson a legnagyobb békében.

Lokiról és a magyar vizsla fajtamentés többi védencéről a magyarvizslasos@gmail.com vagy az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet érdeklődni.

(Loki oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanítva van.)

Nyurga egy éve vár...

Nyurga egy magyar vizsla keverék kan, amikor talált kutyaként érkezett, látszott minden bordája, teste tele volt szőrhiányos foltokkal, s nem nagyon értette, hogy az emberek mit is akarnak tőle. Látszott, hogy addigi élete rövidke idejében több rosszat, mint jót tapasztalt, s hogy időbe telik majd, amíg elhiszi: az emberek márpedig jók.

Érkezésekor: a testbeszéde mindent elárul

Mivel ideiglenes befogadót nem találtunk számára, így az egyesületi kennelsoron került elhelyezésre, s sajnos azóta is ott él anélkül, hogy bárkinek megakadna rajta a szeme, hiszen aki vizslát szeretne, mindig talál fajtatisztát, típusosabbat, aki viszont keveréket keres, neki Nyurga túl vizslás. Patt-helyzet, ami nem segít abban, hogy Nyurga a következő születésnapját már ne velünk ünnepelje.

Nyurga most a második évében jár. Rendkívül nyitott, barátságos, érdeklődő, emberközpontú kutya, aki nagyon hálás minden apró figyelemért, minden vele töltött időért. Szeret nagyokat sétálni, jó agya alkalmassá teszi arra is, hogy új dolgokat tanítson meg vele az ember. Megfelelni akarását néha ugyan lerontja, hogy nem mindig tud koncentrálni, könnyebben kizökken, de mentségére legyen mondva: minden érdekli, ami körülötte történik. Temperamentumából fakadóan sportos, sokat mozgó gazdának ajánlott, ha nincs lefárasztva, le fogja bontani a lakást, de ha a kellő odafigyelést biztosítják számára, akkor álomkutyaként élhet majd boldogan. Mi ez utóbbira keressük a vállalkozó családot, akiknél nem kizáró ok, hogy az adott kutya keverék, bár a magyar vizsla jegyek egyértelműen felismerhetők rajta.

Más kutyákkal alapvetően barátságos, hosszabb, semleges környezetben zajló ismerkedés után kan kutyákkal sincs semmi problémája, de egyedüli kutyaként is megállná a helyét. A város zajai nem zökkentik ki a nyugalmából, az autózást is ismeri, mégha nem is mestere egyelőre. Jó idegrendszerű, de szeleburdi kutya, akinek még sok-sok mindent kell majd az új családjában megtanulnia, de alapfokon képzett: egy tanfolyamot már elvégzett a kennelsoron.

Mivel jelenleg ő az egyik, akit nagyon megvisel a kenneles tartás, akinek sokkal több foglalkozásra, mozgásra lenne szüksége, mint amit mi egy átlagos napon biztosítani tudunk, így nem csak gazdát, hanem benti tartással ideiglenes befogadót is keresünk számára. Szükség esetén az élelmezéséről gondoskodunk.

Kérjük, hogy aki esetleg tudna segíteni, jelentkezzen a magyarvizslasos@gmail.com e-mail címen. Nyurga a tárnoki kennelsoron minden nap 10 és 15 óra között látogatható, ha valaki csak sétáltatásban tud segíteni, azt is nagyon megköszönjük Nyurga nevében.

Kapcsoltam! De minek is?

Sokszor leírtuk már, de most, hogy van néhány különlegesen rászoruló esetünk, újra megtesszük. A Futrinka Egyesület elvei közül az egyik, hogyha valamelyik tevékenységi csoport megment egy rászoruló fajtájabelit, de van ott még másik, bajban lévő jószág, azt nem hagyja hátra, az adott csoport "tiszteletbeli" kutyája lesz, ő állja minden költségét, de az Egyesület egésze segít a hirdetésben. Tehetnénk, hogy hátrahagyjuk a másikat, a nem fajtatisztát, a nem vizslát, de nem tesszük, erről az alakulásunkkor megállapodtunk, s azóta tartjuk is magunkat ehhez a szabályhoz.

Az elmúlt időszakban viszont felszaporodtak a kapcsolt kutyáink, akikre sajnos nem igazán van érdeklődés, pedig őket is örökbe kell adnunk, rájuk is vár valahol egy szerető gazdi. Őket szeretnénk most bemutatni azzal, hogy mindannyiuk számára ideiglenes befogadót is keresünk, illetve egy-egy kutya esetében a magas rászorultsági szint miatt felmerülhet a fizetős ideiglenes befogadás is táp biztosítással, mint opció - bejelentett, legális módon, napi kb. 7-800 Ft körüli járandóságot jelentve. Ezért természetesen azt kérjük, hogy rendszeresen kapjunk híreket, képeket a kutyáról, hogy hozzájáruljanak szocializációjához, hogy elősegítse a megváltozott helyzet a kutya örökbeadását. A lehetőségről az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet egyeztetni.

A legfrissebb kapcsolt kutya Mono, aki fajtatiszta magyar vizsla édesanyjával, Bambitával érkezett a gondozásunkba, s kettejük közül őt viselte meg kevésbé a változás. Fiatal-felnőtt, jó idegrendszerű, nyitott, kedves, játékos, de nem hiperaktív kan kutya, aki szuka kutya mellé biztosan örökbefogadható, illetve családi kutyaként is megállná a helyét. Igaz, hogy nem "színvizsla", de megkérdőjelezhetetlenül magyar vizsla keverék, s ez tetszetős külsejében is megmutatkozik.

Van nekünk egy puli jellegű kapcsolásunk is Mángold személyében, akinek társkutyája, Okra már ideiglenes befogadónál, melegben van, de Mángold még várja, hogy átmeneti befogadójától, ahol az oltásai idejére tudták biztosítani az elhelyezését a tárnoki kennelsorra költözhessen. Mángold egy kedves, barátságos, nem csahos puli keverék, akinek a szőre ápolást, rendszeres kozmetikát igényel benti tartás mellett is. Bár a pulik nem tartoznak az egyszerű kutyák közé, Mángold gyakorlatilag problémamentes, így nem túl tapasztalt gazdijelöltek is bátran vállalkozhatnak a tartására.

Izsó egy magyar vizsla kan alattvalójaként érkezett hozzánk a békéscsabai állatvédőktől, jelenleg is egy kennelen osztoznak urával és parancsolójával, Ronalddal, de ha különválasztjuk őket a sétáltatás idejére, Izsó elnyomott jelleme is megcsillanhat, merthogy Izsó egy tündéri, kedves, bújós, emberközpontú, érzékeny kutya, aki szeretettel lesné a gazdi minden rezdülését, s aki minden más kutyával jól kijön alárendelt szerepéből fakadóan. Ő is nagyon vizslás megjelenésű, de látszik, hogy az alkotás folyamatába valami vizslán kívüli egyéb is becsúszott. Mindenesetre Izsóval kapcsolatban jelen poszt írója nagyon elfogult, úgyhogy csak tessék, csak tessék, valaki fogadja magához ezt a vaj-vizslát, akitől az embert kenyérre lehet kenni. Izsó bátran ajánlható gyermekes családokba is, de egy aktívabb fiatal pár számára is tökéletes lehet. Pórázképes, s bár korábban nem nagyon foglalkozhattak vele, de minden információra nyitott, érdeklődő, s nem utolsó sorban ragaszkodó. Ez lehet az egyetlen kritikus pont, mivel nem tudjuk garantálni, hogy a kezdeti időszakban nem kell majd a leendő gazdinak szeparációs gondokkal megküzdenie. Vagy azért mert Izsó sír majd kicsit utána, vagy ő nem akarja elhagyni egy percre sem ezt a bújós szívrablót, ki tudja?!

Ha egy kutya nem az emberekhez, hanem egy másik kutyához szocializálódik, akkor az állatvédőknek nagyon nehéz dolga van. Kölök, a tíz hónap körüli labrador keverék elválaszthatatlan társa volt Dezsőnek, a magyar vizsla úrnak, aki már régóta gazdánál van. Kölök neki köszönheti, hogy él, tapasztalt kutyaként ő segítette át Kölököt az utca megpróbáltatásain. Sajnos Kölök nem nagyon részesült emberi figyelemben, így ő jelenleg is kutyák társaságában érzi magát biztonságban, nem keresi az emberek közelségét, félős, alulszocializált. Számára olyan elkötelezett befogadóra lenne szükség, aki lakásban él, ahol Kölök nem tudja elkerülni a kontaktust, aki nagyon türelmes, hiszen Kölökkel a szobatisztaság, a pórázon történő séták mind-mind kihívást jelentenek majd, s aki vállalja, hogy Kölökből civilizált kutyát szeret. Igen, igen, nem elírás, ide szív nagyobb kell, mint nevelni tudás, hiszen ez lehet, ez lesz a kulcs az áttöréshez.

Tartozunk egy vallomással: a következő kutyát szerelmeként aposztrofálja a jelenlegi bejegyzés írója. Teszi ezt azért, mert ő is egyike azoknak  a védenceinknek, akikért hevesebben dobog a szíve, akiket ha teheti, sétálni visz, akiknek ott volt a megnyílásánál. Minden állatvédő szereti a kutyákat, s minden állatvédőnél vannak az egyenlőknél is egyenlőbbek. Csavargó ilyen kutya. Magyar vizsla társát leadó gazdái Csavargót úgy találták, majd láncon tartották. A fiatal-felnőtt kutya az eddigi élete során szerzett negatív tapasztalatait fordította le félelemből fakadó agresszióra, melynek a kezdeti időszakban rendszeresen teret is engedett, de a sok-sok foglalkozás, a kiszámítható napirend, a pozitív megerősítések egyre közelebb hozták a felszínhez játékos, barátságos énjét. Mostanra már gyorsan köt ismeretségeket, s bár az igazi barátsághoz időre van szüksége, de kezelése nem jelent extrém nagy kihívást, mégha kutyás tapasztalat és türelem biztosan szükségeltetik is hozzá. Csavargó nem szereti, ha hirtelen történnek a dolgok, de azt sem, ha valaki az aktuális kapcsolati szintet átlépve bizalmaskodik, viszont mindent hagy annak, akit ismer és elfogad, puszikat osztogat, játszik, örömében ugrál, mint egy kismajom. Pórázon mostanra tökéletesen sétál, bár a póráz feszülésétől még ő maga is befeszül néha. Más kutyákkal való viszonya nem mondható jónak, nincs is jó tapasztalata a múltból, így inkább egyedüli kutyának ajánlható azzal, hogy pórázon más kutyák (és emberek is néha)  mellett elvezetve fokozott figyelmet igényel, bár itt is hatalmas javulás érzékelhető érkezéséhez képest. Csavargó egy selymes szőrű, szemgyönyörködtetően csodálatos megjelenésű, aktív kutya, aki elkötelezett, sportos gazdát keres. Gyermekek mellé ő nem fogadható örökbe.

Mint a fentiekből is látható, kapcsolt kutyáink igazi egyéniségek, különlegességek, s a "majdnem vizslától" az "egyáltalán nem vizsla" skáláig terjedően mindenféle keverék megtalálható közöttük. Van, aki már most, úgy ahogy van, tökéletes, s azonnal jelentkezhet érte az álomgazdi, s van olyan is, akinek a szeretetéért meg kell küzdeni, ki kell azt érdemelni.

Mi hisszük, hogy mindannyiukra vár valahol egy család.

Kérünk mindenkit, hogy segítse őket hozzá, hogy rátalálhassanak a saját, szerető otthonukra! Kérjük, vigyétek hírüket, hiszen ők is vannak. Ők a mi tiszteletbeli vizsláink.

Méreten felüli fogás (I Filfil good)

Előzmény: 2014. január 31-én idős gazdája leadja Durcit, a három éves német vizsla keveréket az Illatos úton. A leadási papíron gondosan rögzíti, hogy a kutya korábban lakásban élt, hogy pórázképes, de viselkedési problémaként azt is, hogy a kutya morog és félénk. A leadás okaként saját betegségét jelöli meg.

Egy esős, ködös februári reggelen a főváros ebrendészeti telepe előtt várakozunk, hogy kinyissanak. A 117K-ért jöttünk, aki egy német vizsla keverék. Alapvetően magyar vizslákat mentünk, de rendre vannak német vizslák is a fajtamentő csoport gondozásában. A 117K egy német vizsla keverék kan, fiatal-felnőtt, a kép alapján nem csak szépnek, de kedvesnek is tűnik. A német vizsla nem játék, mint ahogy egyik kutya sem az, de a német vizsla még úgy sem, mint egy másik, tudjuk ezt jól, s azt is, hogy sokan nem látnak mást, csak egy csokoládé színű, hosszú fülű kutyát, ezért is furcsa, hogy a rendelkezésre álló több, mint egy hét alatt senki nem vette magához a telepről. Mi lehet a gond...?

A gondozó a kennel felé vezet, s a gond már messziről látszik. Nem, nem forog a kutya szeme vérben, nem acsarkodik agyarként villogó szemfogát mutatva, nem őrjöng, nem hiányzik a fél feje, nem egymillió éves, semmi ilyen. A kutya nagy. Nem csak úgy egy kicsit nagy, hanem hatalmas, a marja 65 cm körül, mint egy póniló. A külső kennelt teljesen betölti, az egész kennel egy nagy kutya és fordítva. Veszettül csóvál, látszik, hogy ki akar onnan jönni, s az is, hogy semmi gondja az emberekkel, pontosan tudja, hogy mire számíthat tőlük. A gondozó közben mesél róla, merthogy kezelik a lábát, s így jobban megismerhette már...

Kezelik a lábát... Az új információ azonnal a lábaira tereli az ember tekintetét. Mind a négy megvan, a leltár teljes, de valahogy mégsem. Ahogy elindulunk a kennelből, látszik, hogy az egyik hátsó úgy nyeklik, ahogy nem szabadna neki. Valami ott nincs rendben, s ha most gazdaként kellene mérlegelnünk, nem csak azt vennénk latba, hogy egy pónilóval osztjuk meg majd az életünket a továbbiakban, hanem azt is, hogy műthető vagy nem műthető az a láb, s ha műthető, a hatszámjegyű műtéti költség (a számjegyek száma nem nagyon kérdés sajnos) egyessel vagy kettessel kezdődik majd, s nagyot sóhajtva, a feladandó csekkekre, a gyermek új tavaszi cipőjére vagy a kocsi esedékes műszakijára gondolva megkérnénk a gondozót, hogy inkább mutasson valami kisebbet. (Azt biztosan nem vallanánk be, hogy nem csak a méret számít, hanem az is, hogy a bekerülési költségek tekintetében elég lesz-e a parazitamentesítés, kombinált oltás ismétlése, ivartalanítás, élelmezés halmazban gondolkodni, vagy egyből olyan kötelezettséget vállal az ember, amelyből nincs igazán kényelmes kiút.)

Filfil lesz a neve, egy barátnőnktől tudjuk, hogy így ejtik arabul a borsot, s már akkor is tetszett a hangzása, amikor először hallottuk. A kutya pedig amúgy sem hallgat az eredetiként rögzített Alex, majd Durci nevekre, ez utóbbi valahogy nem is nagyon illik rá, ahogy széles farokcsóválással húz végig a kennelsoron. Az Illatos úti orvosi rendelőben is pörgünk, szinte hihetetlen, hogy nem vágja le csuklóból az ember kezét a mélyen belevágó póráz. Az adminisztrációs feladatok letudva, mehetünk.

Repülünk a kapu felé, a sétáltató inkább papírsárkány, a kutya a szabadságtól megrészegülve, mint egy gőzmozdony, húz, s közben csóvál, vigyorog. A kapuban meg kell kicsit kapaszkodni ahhoz, hogy a nagy lendület ne repítsen át kutyát és embert a telep előtt futó forgalmas úton. Hatalmas sóhaj, ez mindig helyénvaló, ha az ember kutyával hagy el egy gyepmesteri telepet. Megmenekült, innentől már csak felfelé vezethet az út!

A német vizsla méretre tervezett szállítóboxba Filfil nem fér be. Sehogy sem. Nem is nagyon akar, ott vergődünk a kapu előtt, megemelni képtelenség, minden karmával kapaszkodik, s közben komolyan úgy tűnik, hogy röhög. A szégyentelen! Jó, nincs más lehetőség: beszáll szállítóbox nélkül, hiába büdös és koszos. A lába miatt irány a rendelő, tudnunk kell, hogy törés vagy egyéb.

Szerencsénkre a rendelőben épp nincsenek előttünk, s bemehetünk a csokoládé pónival, akinek az oltásai rendben, de egy kennelköhögés elleni oltást még kérünk számára, biztos, ami biztos. A röntgen már nem ilyen egyszerű, annyira nem akarja, így egy kicsit sem könnyíti meg a dolgunkat. Bebódítani nem szeretnénk, nem tudunk róla semmit, túl nagy lenne a kockázata. Némi birkózás után a földön a kutya.

A röntgen nem mutat törést, valószínűleg az Achilles-ín szakadt el, sürgősen látni kellene, hogy még összehozható-e vagy marad örökre ez a természetellenes mozgás. Addig pedig Filfil, az óriás - "én tutira Jetinek neveztem volna el" - kommentálja Klári, az állatorvos - a Futrinka Egyesület tárnoki kennelsorának lakója lesz. Ahhoz, hogy a műtét után tiszta körülmények között, családban tudjon lábadozni, ideiglenes befogadót keresünk számára, de ha valaki egy aktív, neveletlen német vizsla keveréket szeretne örökbefogadni, ő is jelentkezzen bátran a magyarvizslasos@gmail.com e-mail címen. (Más kutyákkal való viszonya nem ismert, mindenkihez oda akar menni, de nem teszteltük őt.)

Zárógondolat: Valószínűleg nem Filfil az utolsó (és sajnos nem is ő az első) olyan kutya, akit idős gazdája egyszerűen lead egy gyepmesteri telepen, mert már nem bír vele. Az Illatos útról a legtöbb kutya élve kikerül, bár így is van altatás, de a vidéki telepek egy jelentős részén a leadott kutyák esélyei a nullával egyenlőek. Ezeket a kutyákat a gazdák halálra ítélik azért, mert pár évvel korábban mindenáron helyes kölyökkutyát szerettek volna, akiről nem tudták felmérni, hogy mivé cseperedik, ők maguk pedig már nem alkalmasak fizikai korlátaik miatt egy aktívabb kutya lemozgatására, nevelésére. Ezek a kutyák nem tehetnek arról, hogy nem társasági kutyák ősei, nem tehetnek arról, hogy azt akarják csinálni, ami a génjeikben van: mozogni, tanulni, játszani. Minden ilyen felelőtlen döntés áldozatául váló kutya miatt szégyellhetjük magunkat mi, emberek.

2012. évi áthozatos átkozatok?

A Magyar Vizsla Fajtamentés alapvetően szerencsés, általában nem jellemző, hogy valamelyik védence egy évnél tovább a gondozásában maradjon, hiszen ha az adott kutyát nem lehet itthon örökbeadni egészségügyi probléma vagy életkor miatt, akkor általában segítenek a külföldi partnereink, a viselkedési problémák többségéről meg kiderül, hogy megfelelő odafigyeléssel és szakértő irányítással mégiscsak irányítható, kezelhető lesz az adott kutya, s általában a szerencse is mellénk szegül, mert mindig van olyan elkötelezett ember, aki vállalja a kockázatot, mint a többször harapott Charlie esetében is történt, talán még emlékeztek rá, de ő egy több kutyás, hozzáértő család tagja lett egy erdő közepén.

CHARLIE

A tavalyi évről azonban beragadt három kutyánk, akik közül valójában egyik sem kezelhetetlen, kontrollálhatatlan egyed, mégsem kellettek valami miatt senkinek. Persze mindig van kevésbé problémás, mindig van fiatalabb, mindig van jobb, mindig van típusosabb kutya, akit választani lehet, talán emiatt kerültek háttérbe, de szeretnénk megadni nekik az esélyt, hogy egy kicsit nagyobb figyelem jusson nekik, hátha így rájuk találhat az igazi.

Moxit az oroszlányi gyepmesteri telepről hoztuk el. Hamar kiderült, hogy a kutya idegei a teljes kimerülés határán voltak, valószínűleg sokat és sokszor kellett az emberektől félnie, így kezdetben extrém erős területőrző ösztöne rémített meg minket, melyet a már-már depressziós visszahúzódásai, s túlzott alázatossága ellenpontozott, megfejthetetlen rejtéllyé téve őt. Az első panziós helyéről egy kiképzőhöz került, ahol az emberekkel való kapcsolatában jelentős, pozitív változás állt be, s egyre inkább partnerként fogadta el őket, illetve bár fenntartással, de a kutyákkal is kijött. Mivel ott több kutya közül volt az egyik, megörültünk, amikor egy kiképző jelezte, hogy hozzá kerülhetne ideiglenesen Moxi, hogy a megkezdett foglalkozásokat egyénre szabva, sokkal nagyobb intenzitással folytatni tudja. Moxi most nála él, már tökéletes lakáskutya, ismeri a város zajait, emberekkel egyre inkább megbízható, s bár a kutyákkal való kapcsolatában volt visszaesés, de az is épül, javul. Ennek ellenére egyedüli kutyának ajánljuk tapasztalt gazdi mellé.

MOXI

Sonyt a gazdája adta le a gondozásunkba. A megzavarodott kutyát kezdetben a gondozók ki sem tudták venni a kennelből, mert acsargott, morgott, kitámadott minden felé közelítőre, de aztán jelentkezett rá egy ideiglenes befogadó, így Sonynak lehetősége nyílt a korábbi körülményeivel egyező helyre kerülni, gondoltuk, hogy ez javítja majd az általános állapotát. Sajnos nem így történt, mert bár Sony kinyílt, de megjelentek azok a problémák is, amelyek jó eséllyel hozzájárultak ahhoz, hogy az előző családja megvált tőle: Sony ugyanis dominánsan viselkedik más kutyákkal, de sajnos az emberekkel is, így nagyon fontos, hogy tudja őt kezelni a leendő gazda, mert akit viszont elfogad maga felett létezőnek, azzal végtelenül kedves, ragaszkodó. Nagy mozgásigényű, s rendkívül jó agyú kutya, így munkára, kutyás sportokra is tökéletes lehetne. Domináns viselkedése miatt gyerekek mellé nem ajánljuk őt.

SONY

A harmadik tavalyi kutya Bagoly, aki az egyesületi kennelsoron lakik több mint másfél éve... A ketrecből hozzánk került kutya kezdetben erősen küzdött az emberekkel való kommunikációval, gyakorlatilag morgással jelezte, ha valami számára feldolgozhatatlan vagy ismeretlen történt körülötte, de aztán megszokta, hogy nálunk tényleg csak jó dolgokban van része, amitől meg átesett a ló másik oldalára: rajongva, ugrálva, csípve követelte a figyelmet, szeretetet. Ez az időszak volt a legnehezebb, hiszen Bagoly nem kiskutya, ráadásul nála jobban nem csíp senki, így többen kék-zölden fejeztek be egy-egy Bagollyal való találkozást. A helyes viselkedésforma pozitív megerősítéssel való kialakítása még mindig tart, de Bagoly mostanra amellett, hogy kenneltiszta és nem rombol, tökéletesen sétál pórázon, behívható, az alap parancsokat ismeri, kutyák mellett elvezethető, de alapvetően ő is egyedüli kutya szeretne lenni, mert igazából nem problémamentes a viszonya a többi kutyával. Teljesen stabil idegrendszerű, nagyon szerethető kutya, családi kutyának is ajánlanánk nagyobb gyerekek mellé.

BAGOLY

Tudjuk, hogy ők csak a védenceink egy nagyon kicsi töredékét jelentik, de ők valahogy beragadtak, ezért nagyon jó lenne, ha minél több emberhez eljutna a hírük: gazdára kell lelniük, hiszen ők sem rosszabbak, mint mások. Segítsetek nekik ebben!

Minolta története

Az alábbiakban Minolta védencünk ideiglenes befogadójának írását szeretnénk megosztani veletek:

"Minolta Áprilisban került hozzám nagyon betegen, szopornyicával küzdve és bár megállás nélkül folyt az orrából a zöld váladék, rémisztő módon köhögött folyamatosan és minden csontja kiállt, mégis mindennek örült. Talán ez mentette meg az életét, a belőle fakadó természetes boldogság, hogy a legnagyobb köhögő rohama után is rám nézett és csóválta a farkát.

 

Elképesztő átalakuláson ment keresztül a nálam töltött idő alatt, mindeközben természetesen teljesen levett a lábamról a jellemével.

Minolta egyszerűen boldog, a fogalmat teljes mértékben kimerítve. Mindennek örül, szemernyi ellenségesség vagy rosszindulat sincs benne, mindenkivel játszani akar és mindenkit szeret.
Nekem minden rezdülésemet figyelte mind otthon, mind a séták folyamán, Minolta szabályos időközönként hátranézett, hogy jövök e még utána, és ha nem látott, teljesen kétségbe esve rohant vissza és keresett meg. A behívás már az elején sem jelentett problémát, azonnal odafigyelt a nevére vagy a fütyülésre, és ha éppen nem akadt valami roppant fontos dolga – mint egy macska vagy egy pocok, esetleg egy nagyobb szöcske – rendre vissza is jött.

Minoltának nagyon sok félelme van, akad, ami viszonylag hamar legyőzhető, viszont van olyan is, amivel nehéz mit kezdeni hosszabb idő után is.

Találkozásunk elején a lépcsőktől is megijedt, valamint a lifttől is menekült, de mára már saját magától szalad be, ugyanígy az autók közelébe sem szeretett menni, hát még be a csomagtartóba, az volt az abszolút tabu. Iszonyatos kínlódásokat éltem vele át autózások előtt, mert amikor már bent volt nem volt vele baj, nyugton maradt és nem ficánkolt sokat, de betenni és bent tartani kihívás volt. Mostanra kisebb könyörgés és noszogatás után hajlandó beugrani magától, amit én életem egyik legnagyobb sikerének könyvelek el.

Leküzdhetetlen félelme jelenleg a víz, minden féle víz, bárhonnan jön a víz, attól Minci retteg, csak az a víz jó, ami a tálban van és meg lehet inni. Fürdetni fürdőkádban nehéz, de tóba már bemerészkedik addig, ameddig még leérnek a tappancsai.

Félelmeitől függetlenül nagyon játékos, imádja a labdákat és a botokat is, apportozni nagyon jól lehet vele, mert általában vissza is hozza azt, amit eldobok neki, bár el már nem ereszti, azt akarja, hogy elvegyem tőle.

Le sem tagadhatná, hogy vizslából van, a kanapén alvás az alap, de imád ágyon aludni is ha fel van engedve, szereti a szőnyegeket de melegben a hideg csempére fekszik le hűsölni.

Bújós, nagy szeretetigényű, állandóan jön simogatást kérni és ha nem kapja meg, addig-addig ügyeskedik, ameddig a kezemet a fejére nem túrja. Mindig csóvál, mindig figyel a nagy sárga szemeivel és mindent megért, amit mondok neki. Nagyon könnyen tanul, nem rombol, nem szed szét semmit még akkor sem, ha egyedül van hagyva.

Más kutyákkal barátságos, nagyon szeretne az összessel mindig játszani, de ha egy barátságtalanabb kan kutyával keveredik össze abból veszekedés is lehet. Domináns jellem minden körülmények között, jót fog neki tenni nagyon az ivartalanítás.

Emberekkel szintén barátságos, a gyerekeket is szereti, alapvetően nyugodt jellem. Lakásban szépen elfekszik, ha éppen semmi más nincs, amivel foglalkozni lehet, nem ugrál és nem akar állandóan a figyelem középpontjában lenni, nem ugat, teljesen csöndben van, kivéve amikor liheghetnékje van.

Pórázon húz, nehezen, de rá lehet szólni és akkor egy picit visszavesz az erőből, de biztos vagyok abban, hogy a nyugodtabb sétálásra is könnyen meg lehetne tanítani szakember segítségével.

Manci gyönyörű, igazi vizsla, már most irigylem a jövendőbeli gazdáját."

When Minolta arrived to me he was really sick, suffering from distemper but despite of his always running nose, never ending coughing fits and the fact that all of his bones were frightfully visible, he was joyful. Maybe this was what really saved his life, the
natural happiness that made him wag his tail after the biggest coughing fit.

He went through an amazing transformation while he was staying with me
and meanwhile his personality fascinated me.

Minolta is simply just happy defining the whole concept. He is glad about
everything, he doesn’t have any hostility or malignancy in his personality, he
wants to play with everybody and love us all.

He monitored all of my motions when we were at home or walking outside
and when I let him go of the lead he always looked back to make sure I
am still walking after him but if he couldn’t see me he instantly ran back
Minolta desperately searching where I am.

Calling him back was pretty easy at the beginning, he immediately noticed when I called his name or whistled and if he wasn’t dealing with something really important – cat, gopher or a bigger grasshopper – he always came back to me properly.
Minolta has a lot of fear in him, many are easily vincible but there are some I couldn’t really handle even after a long time.

When we first met he was afraid of the staircase and the elevator as well but now he runs in on his own and the same story happened with the car what he pretty much liked to avoid even from the outside. It was a horrible torture for me to get him into the luggage rack but when he was inside he was kept his calm, but now I can proudly declare that with a little begging he jumps in the car on his own which is one of the biggest success of my life.

Presently the insurmountable fear is the water for him, all kinds of water, it doesn’t matter where the water is coming from Minci is afraid of it, only that kind of water is good which is in the bowl and he can drink it. Bathing him in a bathtub is hard, but now he ventures into the lake but only as long as his paws can still feel the under laid.

Despite of his fears he is really playful, fond of any kind of balls and sticks and he usually brings back what I throw away for him but never let it slip out of his mouth without chasing.
He couldn’t even deny the fact that he is a Hungarian Vizsla, sleeping on the couch is a basic thing for him but he pretty much loves to sleep in the bed next to me but he doesn’t refuse to sleep on the carpet to cool himself on warmer days.


He has a great love demand, always coming to ask for some petting and if he is not getting it he has the ability to get my hand on his head somehow. He is always wagging his tail and paying attention to everything with is big yellow eyes and I know he can understand everything I am saying to him. He learns easily, doesn’t destroy anything even if he is left alone.

Friendliness is what he only gives when it comes to other dogs, Minolta wants to play with everybody on the first place but if the other dog is violent he defeats himself and it can cause a little fight.

He is really dominant in any circumstances, neutering will have the best affect on him in the future.

He is also friendly with other people even with kids, basically he has a calm personality.
He keeps his tranquility in the flat as well even if he gets bored he is not jumping or wants to be in the centre of attention, he is not barking basically he is in total silence unless he feels hot and starts to pant.

He can pull the leash really hard but if he is rebuked he reduces his strength but I’m sure he could be taught to walk more peacefully with a help of a specialist.
Manci is beautiful, a true Vizsla, I am envying his future owner in advance.

BUDAI VÁR – MÁRCIUS 15 – MI OTT LESZÜNK, GYERE TE IS! HA VAN VIZSLÁD, HOZD ŐT IS!

Íme az idei első nagy rendezvény, amin részt veszünk: A Futrinka Egyesület Magyar Vizsla Fajtamentő Csoportja meghívást kapott a március 15-i, Budai Várban tartandó ünnepségre, ahol egy önálló standdal mutathatjuk be mentési munkánkat, illetve néhány védencünket. Nem titkolt szándékunk, hogy kicsit felhívjuk a figyelmet a magyar vizslára, mint nemzeti kincsre, s örülnénk, ha minél több magyar vizsla jelen lenne a standunk környékén, így nem hivatalos Guiness-rekord kísérletként meghirdetjük a magyar vizslák ünnepét is. Kérünk mindenkit, akinek magyar vizslája van, hozza el a rendezvényre, s segítsen a fajta népszerűsítésében, bemutatásában.

Várjuk önkéntes segítők jelentkezését is: info@futrinkautca.hu

Fotók és videó a tavalyi rendezvényről:
http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album276/budai_var_2012_marc_15

Hogyan működik nálunk a kutyák mentése? A legfontosabb alapelvek, tudnivalók

Kedves Támogatóink és mindazok, akik követik a tevékenységünket!

Miután sokan nyilvánítanak véleményt a munkánkról mind pozitív, mind negatív értelemben, szeretnénk néhány dolgot megosztani veletek, hogy ennek fényében tudjátok értelmezni, hogy mi miért és hogyan történik.


TALÁLT KUTYÁK
A talált kutyák, akik a gondozásunkba kerülnek, 14 napig mindig az eredeti gazdájukat keresik, hirdetjük őket minden olyan lehetséges helyen, ahol az eredeti gazda, ha keresi meg tudja találni. Amennyiben jelentkezik a gazda, és igazolni tudja, hogy a kutya az övé, és igényt is tart rá, akkor az addig felmerült költségek térítése mellett (oltások, chip, parazitamentesítés, esetleges panzióköltség, illetve orvosi ellátás) a kutyát visszakapja. Ha nem tart igény a kutyára, akkor is igazolnia kell a tulajdonjogát, de lehetősége lesz hivatalosan, írásban lemondani a kutyáról, aki ilyen módon az Egyesület gondozásába kerül, és új gazdit keresünk számára.


GYEPMESTERI TELEPRŐL ÁTVETT KUTYÁK
A gyepmesteri telepekről (ezek NEM menhelyek!) hozzánk kerülő kutyák már a jogszabályban a kötelező karanténidőre előírt 14 napos megfigyelési időszak után kerülnek hozzánk, az ő eredeti gazdájuk, ha nem jelentkezett a rendelkezésére álló idő alatt, hogy kedvencét kiváltsa a telepről, már nem tarthat a későbbiekben igényt rájuk. Ezek a kutyák azonnal gazdikereső státuszba kerülnek, de csak a szükséges oltásokkal, egyedi azonosító chippel, parazitamentesítve, az ivartalanításukat követően kerülhetnek ellenőrzött körülmények között, örökbefogadási szerződéssel új gazdához.

GAZDÁTÓL ÉRKEZŐ KUTYÁK
Azon gazdák, akik segítségünket kérik abban, hogy a kutyájukat vegyük át, lemondó nyilatkozat aláírásával válnak meg a kutyától, ezzel az adott kutya az egyesület gondozásába kerül. A kutyáról való lemondás nem mindig gondatlanságból, kényelemből, önzőségből vagy nemtörődömségből fakad, sokszor éppen a felelős gazda az, aki ténylegesen megváltozott életkörülményei miatt, a kutya érdekeit szem előtt tartva hozza meg ezt a döntést. Ebben az esetben általában hosszabb egyeztetés és megbeszélés előzi meg a gondozásba vételt, hogy a kutya számára a legmegfelelőbb átmeneti vagy végleges elhelyezést sikerüljön megtalálnunk. Fontos viszont, ha valaki a kutyájáról lemondott, akkor a döntést felelős, felnőtt emberként, a kutya érdekében hozta meg, ezzel elveszítve a kutya feletti tulajdonjogot. Erre való tekintettel a gondozásunkba adott kutyát az őt leadó gazdának már nem adjuk vissza, illetve az új gazda adatait részére az adatvédelmi előírások miatt át sem adhatjuk, viszont kérésére az új gazdát tájékoztathatjuk az eredeti gazda elérhetőségéről, de az kizárólag az örökbefogadó döntése, hogy vele fel kívánja-e venni közvetlenül a kapcsolatot vagy sem, erre nem kötelezhető. Az örökbeadott kutyáinkról igyekszünk a nyilvános felületeinken hírt adni, amikor róluk az új gazdák beszámolót küldenek.



AMIKOR CSAK HIRDETÉSBEN TUDUNK SEGÍTENI...
Az elveszett, talált, valamint olyan kutyák esetében, akiket valamilyen okból nem tudunk gondozásba venni, minden esetben legalább a hirdetésben megpróbálunk segíteni, és így esélyt adni arra, hogy az eredeti gazdája rátalálhasson, vagy új gazdára találjon. A visszajelzések azt mutatják, hogy tekintettel a magas olvasószámra sokszor elegendő ez a támogatás is.

Sajnos minden kutya átvételére nincs lehetőségünk. Csak annyi kutyát vállalunk, amennyinek biztosítani tudjuk a szükséges orvosi ellátását, megfelelő tartását és ezekhez rendelkezésünkre áll az anyagi háttér is. Nem szeretnénk kutyagyűjtővé válni, védenceink számára az egyedi figyelem elengedhetetlen, így az ő érdekeiket tartjuk szem előtt akkor is, amikor egy-egy kutyára nemet vagyunk kénytelenek mondani.

AZ IVARTALANÍTÁSRÓL
Az ivartalanítás számunkra alapelv. Az utcán élő vagy kidobott kutyák és macskák, a nem várt és szükségtelen szaporulat és a tudatosan, haszonszerzésből szaporítóktól kikerülő kutyák és macskák száma a milliós nagyságrendet is eléri éves szinten, amelynek eredménye a több százezer elaltatott, megkínzott, kihasznált kutya és maska. Mi nem kívánunk ehhez a legkisebb mértékben, még a "csak egy alom jöjjön le, mindet szerető gazdához adom" típusú szaporításokhoz sem hozzájárulni sem szuka, sem kan védenceinkkel.

VÉDENCEINK ÖRÖKBEFOGADÁSA
A kutyáink (és a néha felbukkanó macskáink) örökbefogadására jelentkezők bemutatkozó levelük és személyes találkozás alapján, elsődlegesen a kutya, illetve macska igényeihez illeszkedően kerülnek kiválasztásra. Mindig az állat érdekeit tartjuk szem előtt, szeretnénk úgy gazdát választani számukra, hogy soha többé nem kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy ismét új otthont kelljen keresniük. A gazdákkal az örökbeadás után is igyekszünk tartani a kapcsolatot, ennek köszönhetően folyamatosan kapunk híreket a kutyákról, macskákról. Ez szerencsére mind az itthoni, mind a külföldre örökbeadott védenceinkre is vonatkozik. Nem állítjuk hogy minden esetben sikerrel járunk az örökbeadást illetően, de törekszünk arra, hogy a gondozásunkba visszakerülő kutyák száma nagyon alacsony maradjon.

Kis csapatunk mindent megtesz annak érdekében, hogy a jelentkezők, ha nem is abban a kutyában, akit először kiválasztanának, de egy másik, akár újonnan érkező kutyában megtalálják a számukra és családjuknak megfelelő társat. Ennek érdekében próbálunk kapcsolatban maradni mindenkivel, aki a szempontjaink szerint megfelelő gazda lehet, komolyan gondolja az örökbefogadást és lemaradt egy kutyáról, hogy felvehessük velük a kapcsolatot akkor, ha olyan kutya érkezik a gondozásunkban, amely az ő elképzeléseiknek megfelelhet. De keverék kutyáknál ez nagyon nehéz, hiszen itt sokszor a külső alapján választanak az emberek, nem annyira a kutya karakterét tartják szem előtt.


NAPONTA LEGALÁBB 50 E-MAIL...
Megpróbálunk minden érkező levélre vagy üzenetre minél előbb válaszolni, ha ez nem sikerül azonnal, azért elnézését kérünk, de mindannyian napi munkánk, családunk, egyéb kötelezettségeink mellett végezzük a mentéseket. Mindannyian önkéntesek vagyunk, nem az Egyesület alkalmazottai.



IDEIGLENES BEFOGADÓK, AKIKNEK RENGETEGET KÖSZÖNHETÜNK
Végezetül, de nem utolsó sorban szeretnénk köszönetet mondani azoknak az ideiglenes befogadóinknak, akik biztosítják, hogy kutya és macska barátaink családban tölthessék napjaikat addig is, amíg gazdára várnak, megismerkedve a lakásban élés rejtelmeivel. Köszönet illeti támogatóinkat, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a bajba kerülő, rászoruló keverék kutyákat gondozásba tudjuk venni, s a megfelelő ellátást biztosítani tudjuk számukra. S nem lehetünk elég hálásak mindazoknak, akik akár fuvarozásban, akár hirdetések megosztásában, kutyáink látogatásában, sétáltatásában, fotózásában vagy bármi egyébben segítenek, illetve azoknak, akik követik munkánkat, hírünket viszik, s ezzel védenceink számára nagyobb nyilvánosságot biztosítanak.

Mert minden a kutyákról szól

Házasodtunk! - avagy találkozás a másik német partnerszervezetünkkel - 1.rész

Nemrég beszámoltunk egyik német partnerszervezetünk, a Vizsla In Not magyarországi látogatásáról.

Nem sokkal később másik német partnerszervezetünk, a Jagdefaehrten e.V. is meglátogatott bennünket, annak alkalmából, hogy vadonatúj, szigetelt kutyaházakkal ajándékoztak meg bennünket. Az egynapos tárnoki kutyaházcsere remekül sikerült és kis piknikkel zárult, mindenkinek nagyon köszönjük, aki eljött segíteni.

Alább vendégeink három részből álló beszámolójának első részét olvashatjátok – Dórinak ismét nagyon köszönjük a fordítást!

„Kedves Barátaink!

Nem szeretnénk Titeket tovább csigázni, ezzel a beszámolóval szeretnénk hírt adni arról, hogyan is zajlott a kutyaházas akciónkhoz kapcsolódó utunk, amely a segítségeteknek köszönhetően hatalmas siker volt!

Ilyen precízen megszervezett utunk még nem volt korábban! Habár az út középpontjában a kutyaházak átadása állt, természetesen a többi rendelkezésünkre álló időt is felhasználtuk arra, hogy minél jobban tájékozódjunk a magyar helyzetről, és beszélgetéseket folytassunk a helyi partnereinkkel. Ezenkívül az ott töltött idő alatt meglátogattuk az ideiglenes befogadókat, megnéztünk egy gyepmesteri telepet, meglátogattunk egy állatklinikát, akikkel a partnereink együtt dolgoznak.

Bemutatom az utunk eseményeit áttekinthetően, kronológiai sorrendben.

Szeptember 15-16.

Az autó előkészítése: valóban befér minden kutyaszállító box az autóba?

Igen, minden passzol, akkor a következő feladat gyorsan szétszedni őket újra, és a "Hammer Hundetag" résztvevői által gyűjtött tápadománnyal együtt újra be kell pakolni őket. És ehhez még jön a Wermann család tápadománya is – köszönjük szépen!

Még gyorsan néhány technikai kérdés….olaj, víz, ablakmosó rendben???

Hétfőn, szeptember 17-én, 8 órakor indultam Hemer-ből először Frankfurtba Sophie Woehlk-höz. Ott még kaptunk néhány ruhát, fekhelyet és finomságot a kutyák számára. 

Kedves Sophie!

Köszönöm szépen Neked a meghívást és a finom kávét. Még nálam is biztosan jobban fognak örülni a kutyák Magyarországon az adományaidnak.

Ezután folytattam az utam dél felé, hogy az egyik örökbe adott kutyánkat meglátogassam. Felmerült néhány probléma ennél a kutyánál, köszönhetően az előéletének, és ezeket nem egyszerű kezelni. Igen, a vizslák is, a nem megfelelő tartásuk és az előéletük miatt, lehetnek kifejezetten territoriálisak és védelmezőek is. És ezeknél a kutyáknál is meg lehet élni magaslatokat és mélypontokat is, még ha ki is állják a viselkedés tesztet! Az állatvédelem nem mindig olyan egyszerű, mint egy teszt...a befogadóknak sem!

Itt kétszeresen is köszönetet kell mondanom a vendéglátóimnak, a kávéért és a sütiért is!

Huh, már 17 óra van, gyorsan indulok Passauba. A tervbe vett szálláshely keresés az éjszakára mindig egy-egy órával el lett odázva....és hirtelen már Bécsben is találtam magam, és most még keressek szállást is??  Nem, ehhez már túl késő van. Szóval kerestem egy pihenőhelyet, és építettem tápos zsákokból, kutyaágyakból, és takarókból egy ágyat, és lepihentem.

Reggel kb. 3 órakor felébredtem, és a következőket állapítottam meg:

1.    teljesen átfagytam

2.    a tápos zsák és a kutyaágy nem igazán kényelmes

3.    fáj a hátam

Szóval indulás tovább Budapest felé, a reggeli ezúttal kimarad.

Bécset elhagyva egy súlyos karambol kellős közepébe csöppentem, ami az ellenkező irányba menő oldalon történt, sajnos meghalt egy ember. A roncsok átrepültek a mi oldalunkra.

Még egy darabig mentem, aztán megálltam egy rövid pihenőre, egy kis cicamosdás és reggeli. Reggel 10 óra körül 1340 km megtétele után érkeztem Budapestre a hotelba, elfoglaltam a szállásomat, zuhanyzás majd három óra alvás következett.

15 órakor találkoztam a hotelben Martin Ulberrel, a svájci partnerünkkel.

18.30-kor elhatároztuk, hogy egy előre be nem jelentett látogatást teszünk Tárnokon, ahol partnerünk, a Futrinka Egyesület egy menhelyi körülményekhez hasonló kennelsort bérel.

Habár nem jelentkeztünk be előre, nagyon kedvesen fogadtak minket, és körbenézhettünk.

Egy rövid kitérő után 22 órakor érkeztünk vissza a hotelbe, hulla fáradtan dőltünk az ágyunkba.

Nagy nap áll előttünk – az új kutyaházak átadása!

....folytatása következik hamarosan....!!!

Erdő emlékére

Nehéz olyan valakinek a nekrológját megírni, akihez az ember akarva, akaratlanul is jobban kötődött. Állatvédőként elvileg azt kellene mondani, hogy mindenkit egyformán szeretünk, de akkor egyben azt is kimondanánk, hogy nem vagyunk emberek, mert erre egyetlen szív sem képes. Igen, vannak kedvenceink, vannak, akik közelebb kerülnek hozzánk valamiért, de attól lesz az egész mégis kerek, hogy szerencsére nem mindenkinek ugyanazok a kedvencei, illetve az erősebb kötődés mellett a többieket sem szeretjük kevésbé.

Erdő egy ilyen kutya volt. Emlékszem rá, amikor egy hideg éjszakán az Északi-Középhegységbe kirándultunk Zsinivel, hogy a talált, sovány, sánta és púpos hátú magyar vizslát elhozzuk. Ő volt Erdő.

Ilyen állapotban volt...

Már a kocsiba rakáskor tudtam, hogy ő más. Semmi, de semmi nem volt rajta szokványos, bicegett, a feje aránytalanul nagynak tűnt a sorvadt testéhez képest. Tárnokra, a kennelsorunkra került, aztán nem sokra rá kórházba. Megtudtuk, hogy az egyik hátsó lába valamikor eltört, nem jól forrt össze, emiatt sorvadtak le az izmok, s emiatt bicegett. Időközben rájött, hogy a kan kutyákat már nem, minket viszont mindennél jobban szeret. Az egyik leglelkesebb vizslánk volt a soron, ha sétáról vagy egy kis szeretgetésről volt szó, de soha nem tolakodott, nem ugrált, hanem a maga úrikutya mivoltában elvárta a figyelmet.

Tárnokon...

Tárnokon egyik önkéntesünkkel

Aztán gazdához került. Gomba vitte, mi pedig, akik kimaradtunk ebből az átadásból, boldogan gondoltunk arra, hogy Erdő végre boldog. A legnehezebb dolgok egyike elengedni azt, akit az ember szeret, de egyben ez a legfelemelőbb is: ezért csináljuk! Egy kennelsori elhelyezés, de még egy ideiglenes befogadó sem lehet az, amit egy végleges, szerető otthon jelent, minden védencünk számára ezt szeretnénk biztosítani. Erdő révbe ért, s bár sokat gondoltunk rá, a hétköznapok átvették a gondolatok felett az uralmat, új kutyák jöttek, s ha Erdő nem is elfelejtődött, de nem volt annyira napirenden: élt a családjával nagy összhangban. Ha kaptunk róla híreket, kinek titkon, kinek vállaltan, kicsit elszorult a szíve, jó volt őt látni, de nem kívántuk, hogy valóban, az életben is újra összefussunk.

Az első örökbefogadó családnál...

Büszke lehetnék rá, hogy nekem megadatott, hogy újra lássam, de nem tölt el büszkeséggel, mert erre akkor került sor, amikor visszaadták őt. Az egyik állatorvosi látogatását volt alkalmunk nekünk bonyolítani, s ideiglenes befogadójától a kórházig elhalmoztam rajongásommal, kétségeimmel és miértjeimmel. Erdő nem volt jó bőrben, de lelkileg ugyanaz az úrikutya volt, aki a mancsa köré csavart. Tudtam, hogy ő is megismer, ezt az ember mindig tudja. Erdő új életet kezdett az ideiglenes befogadói, s azok két csodálatos vizsla szukája oldalán, de sajnos már nem volt a régi. A lábai szét-szétcsúsztak, kisebb-nagyobb gondok jelentkeztek gyors egymásutánban. Aztán eljött a nap.

Az új gazdinál, Erzsébetnél...

Erdő elment, de örökre belénk égett. Ő marad a mi kis bicebóca öregurunk, akinek lehet, hogy nem úgy alakult tökéletesen az élete, de az utolsó időszakban egészen biztos boldog volt. Ezzel a tudattal talán egyszer mi is el tudjuk az emlékét engedni. Addig pedig hiányzik fel-felsejlőn.

...ahol így szerették őt.

(Réka)

Bagoly mondja...

Bagoly egy ketrecben élt, nem nagyon volt része odafigyelésben, szeretetben. Nem is nagyon tudta, hogy mi az, hogy mit jelent az emberekkel való kapcsolat.

innen indult...

A gondozásunkba került. Az első napokban, hetekben a sétáltatás alatt folyamatosan mormogott, nem támadólag, csak úgy jelzés értékkel, hogy ő még nem tudja, hogy mi mit akarunk, és ha esetleg rosszat akarnánk, akkor azt azonnal felejtsük el. Igyekeztünk őt megerősíteni abban, hogy az emberek jók, és egy idő után neki sem volt ellenére a simogatás, odafigyelés. Emellett végre, a hosszú bezártság után rájött arra is, hogy a rendszeres séták, különösen a támogató emberi jelenléttel jók. Igaz, hogy más kutyákkal nem tudtuk őt összeengedni, mert domináns, s bár azóta is rendre megpróbáljuk, de sajnos a saját habitusa szab gátat annak, hogy egy másik kutyával mozgassa le hatalmas energiáit.

Bagoly nyitása a világra sajnos nem várt eredményt hozott. Annyira igényelte a törődést, szeretetet, odafigyelést, hogy elkezdett felugrálni, és csipkedni. Ezt olyan tökélyre fejlesztette, hogy már a kennelből is kész rémálom volt kihozni, és az ember bizton számíthatott rá, hogy sérülés nélkül nem ússza meg a sétát.

Én is úgy voltam vele, hogy amikor őt kellett kivenni a kennelből, összeszorult a gyomrom. "Jaj, már megint ő" - gondoltam, és igyekeztem a lehető legkevesebb sérülést összeszedni, ez hol sikerült, hol nem. Próbáltam túlélni a kint léteket, ami sem neki nem volt élvezet, sem nekem. Már-már elfogadtam, hogy ő ilyen, és hogy ez mindig így lesz, de aztán összeszedtem magam, és elhatároztam, hogy kilépek a "túlélésből", s megpróbálom megoldani a Bagoly által feladott leckét.

Elkezdtem vele "dolgozni". Nem hiszek a retorzió, a negatív erősítés erejében, ebből fakadóan nem is alkalmazom, s sajnos nem is vagyok egy túlságosan határozott, szigorú kutyás sem. Számomra az út mindig a belátáson, és a pozitív megerősítésen keresztül vezet, mégha sokszor az a hosszabb, az a nehezebb út, akkor is. Bagoly esetében hihetetlenül nehéz volt az indulás, hiszen ki kellett lépnem a védelmi zónámból, Bagoly viszont még mindig az ő ugrálva csipkedős, harapós verziójában adta el a figyelem iránti vágyát. Gondoltam, hogy az jó irány lehet, ha megtanulunk ülni, hiszen azt minden kutyának tudnia kell, s a tanuláshoz motivációként kapcsolom a simogatást, szeretetet, amikor ugrál, akkor "nem szeretem". Bagoly szerencsémre okos fiú, s nagyjából a harmadik-negyedik lecke után elkezdte érteni, hogy mi mivel függ össze, s enyhült a teher is, bár ki-bevinni még mindig rémálom volt, mint ahogy az első percek is azok voltak a kifutón.

Amikor kialakult egyfajta bizalmi kötelék közöttünk, elkezdtem vele sétálni. Először rövidebb sétákat tettünk, majd hosszabbakat, mostanra lesétálunk a patakig úgy, hogy ha nem fognám a pórázt is jönne velem, már nem húz, nem ugrál, élvezi az együttlétet, szimatolgat, felfedezi a világot. De közben mindig az egyik szeme rajtam van, ha hívom, elsőre ott terem, semmi, még egy a kerítésnél őrjöngve ugató kutya vagy egy izgalmas szag sem térítheti el ettől. Az úton való átkelés még nem megy tökéletesen, de talán lassan megérti azt is, hogy ott nem azért állunk meg, mert játszani kell, hanem mert autók jöhetnek. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a kutya elengedve sétáltatós fajta, a saját mentett kutyáimban is nagyon sokára bíztam meg annyira, hogy erdei sétáink során el merem őket engedni, de a közelünkben lévő parkban még most sem, mert ha valami kizökkenti őket a nyugalmukból, gondolkodás nélkül, balesetveszélyes helyzetet előidézve hazamennének. Bagolynál - bevallom - a patak parti sétán, ahol csak mi vagyunk, s belátható az egész terep, néha elengedem a pórázt, hogy érezze, hogy milyen csak a láthatatlan  kötelékben sétálni. Ő is figyel rám, én is figyelek rá, s közben mindkettőnk arcára hatalmas vigyor ül. Ő szabad, én meg már nem rettegésként élem meg a vele való találkozást.

Léna és Bagoly

A kifutós munkánk is lassan beérik, de ehhez az kell, hogy mindenki, aki Tárnokra jár, erősítse benne ezt: mostanra tökéletesen tud ülni parancsra, s megtanult labdázni is. (Az elején egyáltalán nem értette, hogy miért akarom a szájába tenni a teniszlabdát, mostanra már elfut érte, visszahozza vagy a szájában tartva rohangál körülöttem önfeledten.) Egyre élvezetesebb a vele való lét, s bár még mindig van, hogy felugrál, de amint szól az ember, hogy azt nem szabad, s megkéri, hogy üljön le, mosollyal az arcán dobja le a hátsóját a földre, és várja a jutalmat, ami "csak" egy simogatás.

Neki azonban mégis mindennél többet ér.

 

Bagoly domináns, inkább egyedüli kutyának való. Hozzáértést igényel, de egyszer tökéletes, bújós kutya válik belőle, aki végleg elhagyja a felugrálást, nem okoz túlcsorduló szeretetből fájdalmat senkinek, s boldog, gazdis kutya lesz.