MALEK története, avagy: Miből lesz a cserebogár?

Szombat este mindenki fáradtan, de elégedetten tért haza a születésnapi sétanapból. Az együtt töltött nap már bőven elég ok volt mindenkinek az örömre: ritkán adatik meg, hogy a csapatból ilyen sokan összegyűljünk anélkül, hogy tízen húszfelé rohangálnánk, kutyákat hoznánk-vinnénk, kennelt takarítanánk, stb.

Persze délelőtt most is nagyjából ez történt, de miután a segítőinknek köszönhetően minden tárnoki kutyánk egyszerre sétálhatott, nagy részük azonnal ki is dőlt hazaérve - nem is a nagy távtól, de a nagy kavalkádtól, amit a rengeteg ember és kutya közös sétája jelentett - és mi nyugodtan üldögélhettünk és beszélgethettünk egy kicsit, ami már önmagában elég ok lett volna arra, hogy aznap este jól aludjunk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy hazaérve azért nem mindenki kapcsolta volna be a gépét, hogy összeszedje a teendőket a következő napokra, egyeztessen a csapatával és persze ránézzen az emailekre, hátha valami fontos érkezik...és bizony még aznap este hatalmas hír érkezett: Malek kutyánk, aki néhány hete utazott Németországba szerencsét próbálni, gazdijelöltnél van, aki még két hetet kért, hogy megbizonyosodjon róla, Malek lesz az ő kutyájuk.

Innen indult...

Talán nem tűnik ez olyan különleges hírnek, hiszen sok kutyánk vár itthon hiába gazdára és talál otthonra német családokban. De Malek esete tényleg különleges: ő az a kutyánk, akit egy állatvédő mentett ki egészen rettenetes körülmények közül. Malek csontsovány volt, és láncon tartották, ami a törődés teljes hiánya mellett oda vezetett, hogy Malek neurotikus tüneteket kezdett produkálni: kergetni majd rágni kezdte a saját farkát, amit végül csonkolni kellett. A Maleket megmentő hölgy végül a mi segítségünket kérte, és mi átvettük őt. Az első napokban/hetekben Malek rettenetesen rosszul viselte a változást: csak feküdt a házában és morgott, ha valaki közeledett felé. Mivel minden közeledésünkre rosszul reagált, úgy döntöttünk, inkább hagyjuk békében, és szemkontaktus és érintés nélkül, tisztes távolságból, inkább egymással mint hozzá beszélve szoktatjuk hozzá az emberek jelenlétéhez.

Malek a Futrinka Egyesületnél

Malek egyre okosabb, ügyesebb, figyelmesebb lett

Nagyon szeretett labdázni...

...és pancsolni is :)

Lassan, de Malek működni kezdett, a kutyák társaságát már kezdte élvezni, a miénket is kezdte megszokni, azonban ha bárki a hátsójához ért, azonnal támadni kezdett. Rendszeresen kergette a farkát, amiből nagyon nehezen lehetett kizökkenteni, szívszorító volt tehetetlenül nézni.

Szép lassan azonban megszokta az új környezetet és nyitni kezdett az emberek felé is, egyre felszabadultabban élvezte a kifutóban velünk töltött időt, a nyári pancsolásokat, felfedezte a labdázás örömét és, ami a legfontosabb, a simogatásét. Eközben folyamatosan B vitamin tartalmú tablettával, Milgammával igyekeztünk támogatni  gyenge idegrendszerét. A vitaminból és türelem és szeretet kombinációjából álló kúra sikeresnek bizonyult: Malek egyre kevesebbet veszett össze a saját fenekével, habár előfordult, hogy például egy ízletesebb ennivaló illata újra kihozta a sodrából és nekitámadt az arra pályázó, háta mögött lévőnek vélt, valójában nem létező ellenségnek, s mivel csak a saját fenekét és csonkolt farka helyét találta ott, hát azzal kezdett el pörölni. De már nem kellett többé ölbe tett kézzel, tehetetlenül néznünk, hiszen már figyelt ránk és ki tudtuk zökkenteni az ilyen helyzetekből.

Malek hatalmasat fejlődött a nálunk eltöltött idő alatt, pedig nálunk ugye "csak" egy kennelsoron volt. Sosem kételkedtünk abban, hogy habár száz százalékosan egészséges és kiegyensúlyozott kutya már sosem lesz belőle, egy hozzáértő családban vagy gazda mellett még sokkal tovább is fejlődhet. Abban sokkal inkább kételkedtünk, hogy egy ilyen család jelentkezni fog nálunk egyhamar....

Malekra akkor csillogott rá a szerencse újból, amikor az egyik németországi partnerszervezetünk, a Vizsla in Not nyár végén meglátogatott bennünket (az ő beszámolójuk itt >>> olvasható): Malek története és a vele való találkozás mély benyomást tett vendégeinkre is.

Malek nem sokkal később elutazhatott Németországba, mi pedig félve, de bízva engedtük őt el a nagy útra, hiszen láttuk már, mennyire rettenetesen megviseli mindenféle változás az életében, és micsoda türelem kell majd a kinti "beüzemeléséhez". Felkészültünk arra is, hogy probléma esetén minél könnyebben visszajuthasson hozzánk, Tárnokra, de ezt a kitörési esélyt meg kellett adnunk neki.

Malek Németországban ideiglenes befogadó családba került. Az első hírek nem voltak túl biztatóak: Malek nagyon ideges volt, érkezését követően egész éjszaka ugatott és még a rajta lévő pórázt sem sikerült levenni róla, mert harapni próbált. Ez a család hamar feladta, ezért Malek átkerült egy tapasztaltabb családhoz. Malek ugyan harapós kedvében volt itt is, de a család kitartónak és türelmesnek bizonyult.

Szombat este pedig egy olyan emailt kaptunk, amelyre őszintén szólva, még nem számítottunk: az új befogadók egy állatorvossal egyeztetve azt a célt tűzték ki maguknak, hogy Malek elhagyja az eddigi gyógyszereit, és azok nélkül próbál meg teljes értékű kutyaéletet élni... Még két hétig "próbaidőn" van, de a jövő héttől már kutyaiskolába is járnak vele, és Malek eddig remekül veszi az akadályokat. A mi egykor neurotikus és autisztikus tüneteket mutató Malekunk különleges kutya, és úgy néz ki, egy legalább ennyire különleges emberrel hozta össze a sors, aki meglátta benne ugyanazt a kincset, mint először az őt megmentő magánszemély, majd mi, és a német partnerszervezetünk tagjai is: Azt írta Malekről, hogy számtalan kutyával volt már dolga, de ilyen jó kutyája még sosem volt...

A legfrissebb kép... ágyban alszik új gazdáival :)