2012. július 23., hétfő

Aranyos angol nyelvű dal a vizslákról

Íme, egy aranyos angol nyelvű dal a vizslákról:

http://www.musicaltails.com/audio/Vizsla.mp3 


(Dalszöveg itt:http://www.musicaltails.com/Musical_Tails/6th.html ) 


Egyik lelkes és ügyes tagunk, Évi le is fordította nekünk magyarra a szövegét, íme:

Üdvözöllek Titeket, barátaim Budapest síkságain
Tereken túl, hol a sólyom szabadon száll
Én vagyok a vizsla, ki e földön született
Büszke vagyok történelmemre és büszke arra, aki vagyok
Dolgoztam a gazdáimmal a gabonamezőkön
Felverve vadat és madarat
Erős és hajtós vadász vagyok
Gyors, mint a szél, és csendes, mint az éjszaka.

Én vagyok a vizsla, kinek vendége az élet,
Ki Budapestről énekel most néktek.
Én vagyok a vizsla talpig aranyba öltve
Neked adom a szívem, csak tartsd meg örökre.

A háború alatt, mint menekültek,
Eva és Zsa Zsa és Vizslák, mint én
A nyugati világ szíveit is összetörve
Dalolva táncoltunk, pörögtünk felemelően.

Én vagyok a vizsla, kinek vendége az élet,
Ki Budapestről énekel most néktek.
Én vagyok a vizsla talpig aranyba öltve
Neked adom a szívem, tartsd meg örökre.

Az otthon csöndjéből visszatekintve
Voltak csatáim nyertesek és vesztesek
Én vagyok a pointer, ki apportra született
Ki Budapest hűséges és kedves büszkesége.

Én vagyok a vizsla, kinek vendége az élet,
Ki Budapestről énekel most néktek.
Én vagyok a vizsla talpig aranyba öltve
Neked adom a szívem, tartsd meg örökre.



Többi kutyafajta itt:http://www.musicaltails.com/Musical_Tails/AUDIO_CLIPS.html

2012. július 19., csütörtök

Egyik cuki, másik nem?....

Június végén az egyesület gondozásába került egy mama vizsla az ő nyolc picike kölykével. 
Nem sok időre rá az is kiderült, hogy a mama chipes és még regisztrálva is van. 
Maga a tulajdonos elérése is időbe tellett, majd a kutyák jogtisztaságának érdekében vele kellett egyeztetnünk, hogy mi legyen… maradjon-e a család nálunk, vagy a tulajdonos szeretné-e visszakapni. Természetesen ez utóbbi esetben szó nélkül adtuk volna őket vissza, de a tulajdonos lemondott róluk, így nálunk maradtak. Az is kiderült, hogy a chipre regisztrált tulajdonos már régen elajándékozta a mamakutyát, csak az új gazdi nem íratta át a chipet a saját nevére.
Az új gazdinál Kanga szerelembe esett, és megszületettek a kis zsebi babák sorban mind a nyolcan.
De mit csináljunk a picikkel miután elválasztható korba érnek?




A válasz könnyűnek tűnik, hiszen az ingyen fajtatiszta kutyák mindig elfogynak, mindig lesz gazdájuk.
De biztos, hogy mindig? Akkor is, ha 11, 13 évesek lesznek..? Vagy akkor is, ha csak 2-3, vagy 8 évesek..? Akkor is, ha nehezebb természetűek és nevelést kívánnak? Akkor is, ha sort kéne keríteni az ivartalanításra/oltásra vagy egyéb orvosi, netán más jellegű kiadások merülnek fel? Akkor is, ha bővül a család..? MINDIG?
Sajnos van tapasztalatunk. Sajnos nem jók. Ha valaki, akkor mi tudjuk, hogy a „mindig” ide nem igaz szó.
Szeretnénk, ha innentől csak azok olvasnának tovább, akik egyetértenek azzal, hogy nálunk, a hazai kutyatartási-, sőt általában az állattartási kultúra még nagyon gyerekcipőben jár, és akik egy kicsit túl tudnak nézni a kölyökkor édes mivoltán, amíg még a kis kutya „cuki” és büszkén lehet vele az utcán, parkban sétálgatni, hiszen a kölyökkutya látványa a sziklaszívűeket is mosolyra fakasztja.


Kanga és nyolc zsebi babájának biztos helyre, jó gazdihoz juttatása érdekében az utóbbi két hetet napi sok órában intenzíven azzal töltöttük, hogy az irántuk komolyan érdeklődő, elkötelezett jelentkezőket sorra ellenőrizzük. Rengeteg érdeklődő volt rájuk, közülük maradt meg az a kilenc ember, aki Kangát és nyolc babáját előre jól megjósolhatóan kitűnő körülmények között és a szerződésünk minden pontjának megfelelve fogja tartani.
Kanga és babái most is nagyon jó helyen vannak, együtt, szeretetben. Azon voltunk, hogy ez az előttük álló jó néhány évre is biztosítva legyen. A gazdi jelöltek kitartanak, és állnak a még mindig zajló ellenőrzéseink, kérdéseink elé, és a velük való megállapodás értelmében a jövőben is folyamatos beszámolót adnak felénk majd a kutyákról. Most is és idős korukban is. Az elkötelezettség azonban kölcsönös, hiszen abban a pillanatban, hogy az időközi ellenőrzéseink során bármi pici hibát tapasztalunk, a szerződés értelmében a kutyák azonnal visszakerülnek a gondozásunkba. Ez eddig sem volt másképpen, de kénytelenek voltunk még ezen túl is tovább szigorítani, mert a kutyáink jó sorsának biztosítása soha nem csúszhat el a jóhiszeműségünkön, és lássuk be, a fajtamentés, sőt általában a kutyamentés zömmel elégeti az ember optimizmusát.
Merítünk a kutyákból. Merítünk abból, ha jó helyre kerül. Merítünk az esélytelenebbek gazdisodásából. Merítünk a visszajelzéseitekből. De egyelőre gyakrabban látunk rossz körülményeket, megválást… Kikötve fához, bekötve zsákba, eb telepen ücsörögve, autók közt rohangálva, elütve, éheztetve, betegen, elhagyva... Mind ránk várnak, kutyamentőkre.
És miközben az aktuális SOS helyzeten dolgozunk, gondolnunk kell a jövőre, hiszen minden felelősségvállalás alapja egyikként az előre gondolkodás.




Kölyköt nem kunszt gazdához juttatni.
Nagy kunszt viszont akkor gazdához juttatni egy kutyát, amikor sok-sok év múlva kapunk egy levelet egy gazdától, hogy szeretné elajándékozni addigra már szép korú vizsláját, akiről mellesleg kiderül, hogy az elmúlt évek során legfeljebb veszettség oltást kapott, kombináltat már nem. Legfeljebb. De mert a kombinált oltás nem kötelező… és mert nem járnak utána, hogy az a jó pár – sok esetben halálos - kutyabetegség, amitől ez a kombinált oltás megvédené kutyáját sokkal gyakrabban lapul a levegőben, a földön, mint gondolná, így zömmel így mentjük őket, oltás nélkül, ezeket már mi pótoljuk. Ahogy próbáljuk pótolni a gazdit is, miközben keressük nekik az újat, a tökéleteset.
Ugyanakkor tudjuk és látjuk, hogy sok felelősen gondolkodó gazdi van és a rossz tapasztalatok nem is belőlük születnek.
De az arányok eltolódtak sajnos, mi pedig azt vállaltuk hat évvel ezelőtt, a Futrinka Egyesület megszületésekor, hogy mindig törekedni fogunk arra, hogy a gondozásunkban lévő kutyáknak a hozzánk kerülés napjától fogva csak felfelé íveljen a szerencsecsillaga.
Nem lehetünk mindnek mi a gazdái, de lehetünk mindnek mi az ő szemük, lelkük. Közvetíthetjük a kívánságukat, ami csak egy: saját gazdit akarnak. Saját JÓ gazdit akarnak. Ez a mi dolgunk. Ők vannak az első helyen.
Nem kertelünk, jelenleg a csapból is vizsla folyik. Zömmel kanok. A tőlünk segítséget váró gazdátlan vizslák száma hihetetlenül megnőtt. Nem értjük miért, de nem is nagyon van időnk mostanában miérteken gondolkodni. A várólistánk túlcsordul, lassan ott tartunk, hogy egy-egy mentéssel napokat-heteket kell várnunk, ha tudunk, ha lehet, márpedig néha muszáj várakozni, mert erőn felül képtelenség jól dolgozni, mi pedig nem szeretnénk lejjebb adni. Jól szeretnénk szolgálni azt, amit vállaltunk.
Vannak sürgősebb esetek, akik olykor felborítják terveinket, átszervezést, még több munkát igényelnek. Igyekszünk.
De nem szeretnénk magunk ellen dolgozni. Nem szeretnénk megadni annak a lehetőségét, hogy a tapasztalt negatív kutyatartási hozzáállás miatt egy nap - évek múlva - újabb leveleket kapjunk a meglévők mellé, amiben az addigra felnőtt zsebi babákat időskorú vizslaként adnák a gondozásunkba… Nem szeretnénk. Kapunk ma is ilyen leveleket, lesznek holnap is, évek múlva is, és muszáj a megelőzést szem előtt tartanunk a zsebi babák miatt és azokért a kutyákért, akikről a jövőben lemondanak majd.
Szívből reméljük, hogy megértitek ezt. Bízunk benne, hogy aki a „mindig” szót használja, amikor kutyájáról beszél, az komolyan gondolja. Szeretnénk mi is hinni ebben a szóban.


Lássátok meg az öreg, őszpofis, rozzant lábú, vaksin nézelődő szép korú kutyákban is a kölyköt, mert ott van az még... Az ő szemükben pedig mi gazdik vagyunk a minden: a világ eleje, közepe, és vége...

2012. július 2., hétfő

Figyelem: nyomokban nemzeti kincset tartalmaz!

A fajtamentés elsődlegesen a fajtatiszta egyedekről szól, s bár belőlük is bőven van menteni való, de ha lehetőségünk engedi, nem mondunk nemet egy-egy típusos magyar vizsla ősökkel egyértelműen rendelkező keverékre sem, különösen, ha annak élete veszélyben van. Hiszen valahol a közvetlen ősök között valószínűsíthetően volt egy magyar vizsla is...

Azt gondolná az ember, hogy a fajtatiszta kutyák után a típusos keverékeket lehet a legjobb eséllyel örökbeadni, de ez sajnos hatalmas tévedés. Aki egy fajta egyedei közül válogat, alapvetően nem keveréket keres, hanem fajtatisztát és tapasztalat: sokszor a külcsín határozná meg a döntést, nem annyira a kutya habitusa, karaktere. Aki keveréket keres, az pedig impresszió alapján választ vagy nagyon részletes és pontos leírás alapján, de olyan kevés van, aki tudja, hogy szeretné, ha lenne köze a leendő kutyának egyik vagy másik fajtához, s mégsem ragaszkodik a fajtatisztához. Így a vizsla mixeink beragadnak és bár boldogan élnek a kennelsoron, mégsem családban teszik azt. Pedig számukra is szeretnénk megadni az esélyt, nekik is ugyanúgy fontos lenne egy saját család. Az életüket megmentettük, lehetőséget teremtettünk számukra a továbblépésre, s aztán szembesülnünk kell azzal, hogy nincs hová továbblépniük. Nem kellenek senkinek, mert nem fajtatiszták, keveréknek meg nem elég keverékek. De valahol számukra is van gazda, őket igyekszünk most felkutatni, így kérünk mindenkit, aki ezt a bejegyzést olvassa: vigye hírüket.

Mint minden kutyának, a mi vizsla mixeinknek is van története. Sokszor elég megismerni ezeket az előzményeket, hogy megértsük a kutyák viselkedését, félelmeit vagy akár túláradó szeretetét. Ezek a kutyák sokat megéltek, sokat láttak, s most végre biztonságban vannak, ahol mindent, ami tőlünk telik, megadunk nekik.

Bagoly egy vidéki családnál élt, egészen pici kora óta ketrecbe zárva. Nem nagyon érte inger, szeretetet végképp nem kapott. A szomszédok hívták fel rá a figyelmet, s hosszas egyeztetés és szervezés után érkezett meg a gondozásunkba. Bagoly nagyobb, mint egy vizsla, masszívabb, csupa izom. Kezdetben mindenkinek beszólt, nem értette, hogy mi történik vele és körülötte, hirtelen túl sok lett az inger. Mostanra már a nagyon barátságos arcát mutatja, jelenleg épp túlcsordul, örömében csipked, felugrál, amit nem mindig egyszerű elhárítani, így rutinosabb, sokat mozgó gazdát keresünk számára. Bagoly más kutyákkal is kijön, összeszoktatható, kertes házba lehetőség szerint fűtött helyre való beengedéssel fogadható örökbe. Természetesen ő is oltott, chipezett, ivartalanított. Bagoly 2012. március 7-én érkezett hozzánk.

Fecskének sokan drukkoltatok, amikor baba korában a szopornyica fertőzéssel vívott harcot. Az egyik testvérkéjének nem is sikerült a küzdelme, de Fecske ügyesen és erősen kijött belőle, mostanra már egy rosszcsont, mindenre elszánt kamaszlány, aki rendületlenül cincálja ideiglenes befogadói idegeit és lakásának hozzáférhető tárgyait. Fecskének nagy a mozgásigénye és agyilag is le kell fárasztani, de nagyon szeret tanulni és rettentően emberközpontú. Nem fajtatiszta, de csodálatos! Hatalmas fülein még az is elmosolyodik, akinek kőből van a szíve. Még sincs rá komoly érdeklődő, pedig Fecske még fiatal is, egy év alatti... Fecske is oltott, chipezett és ivartalanított, benti tartással veheti magához leendő gazdája. Fecske 2012. március 2-a óta van a gondozásunkban, tehát négy hónapja várakozik.

Malek egy gyagyapók. Nem egyszerű kutya, de oka van arra, amilyen. Maleket nagyon rossz körülmények közül vette magához egy állatbarát hölgy. A kutyát rendszeresen bántották és terrorizálták, az egész életét rettegésben töltötte és a bánásmód miatt kényszeres dolgai alakultak ki, pld. lerágta a saját farkát és a mai napig hajlamos pörölni a saját hátsó felével, de a körbe-körbe járás és a hátsó felének érintésére történő odakapás már elmúlt, mint ahogy a rettegés is: Malek végre felszabadult. Ebben nagy szerepe volt az őt megmentő hölgynek is, de ő sajnos nem tudta tovább tartani, így Malek a kennelsorunkra került. Más kutyákkal jól kijön, emberekkel is barátságos, az előélete miatt gyerekek mellé nem ajánljuk. Imádja a vizet, így olyan családot keres, akik járnak a természetben és Maleknek lenne lehetősége itt-ott úszni, pancsolni. Malek kisebb, mint egy standard vizsla, amolyan beagle és vizsla közötti keverék. A farkát lerágta, így most csak egy apró csonkot ráz rendületlenül és vigyorog a nagyvilágba mind a kb. két éve összes bölcsességével. Oltva, chipezve, ivartalanítva keresi a tökéletes családot 2012. március 19-e óta immáron futrinkás gazdikeresőként.

Lamúr a legvizslásabb vizsla keverékünk jelenleg. A kb. két éves kutyától azért váltak meg a gazdái, mert lövésfélő, alapvetően is félénkebb, visszafogottabb, nyugodt kutya, aki viszont nem maradt meg a kertben, szökött, így a nehézségeit fokozandó láncra is került. Lamúr nagyon összetört, amikor hozzánk érkezett, de mostanra már megtanulta a kennelsor rendjét, életét. Emberekkel stabilan kedves, kiszámítható, pórázon szépen sétál, kenneltiszta, így lakásban is megállná a helyét, sőt: korábbi szökési kísérletei miatt inkább lakásba adnánk őt örökbe. Oltott, chipezett és ivartalanított ő is. Lamúr még nincs túl régóta nálunk, de nem is szeretnénk, ha egy ilyen kincs túl sokáig maradna: 2012. június 2-án vettük őt gondozásba.

Rajtuk kívül is vannak még olyan kutyáink, akik nyomokban vizslát tartalmaznak, mint ahogy mindig is lesznek ilyenek, mi pedig mindent megteszünk, hogy számukra is felleljük a tökéletes örökbefogadó családot. Számunkra ők is ugyanolyan sokat jelentenek, mint fajtatiszta társaik, hiszen minden kutya egy lélek.

Végezetül még egy fajtatiszta, ámde problémás kutyát is szeretnénk bemutatni. Ő Charlie, az öt éves kan, akit harapás miatt adott le a gazdája az Illatos úti gyepmesteri telepen. Charlie egy dominanciára hajlamos kutya, aki nem fogad el akárkit maga fölött állónak, illetve kutyákkal sem rózsás a viszonya, így egyedüli tartása javasolt. Nem erőszakos, de határozott és munkaközpontú megközelítéssel Charlie a tökéletes kutya, akit nem kell ajnározni, elég túláradás nélkül, okosan szeretni. Akit elfogad, attól bármit elvisel, de alapvetően hozzáértést igényel, mert a harapás a későbbiekben sem kizárt, de Charlie nem egy fenevad, aki ilyen kutyára vágyik, annak ez az összezavarodott, de karakteres kutya nem lesz megfelelő. Természetesen ő is oltott, chipezett és ivartalanított. Charlie-t 2012. május 23-án mentettünk a fővárosi gyepmesteri telepről, ahol nélkülünk altatás várta volna.

A jelen írásban bemutatott kutyák Fecske kivételével a Futrinka Egyesület tárnoki kennelsorán élnek. Így mindannyian ideiglenes befogadót is keresnek, ha valaki csak átmenetileg vállalná egyiküket-másikukat, az se habozzon jelentkezni, illetve ha valaki nem fogadhat maga mellé kutyát, de szívesen megismerkedne velük, örömmel és szeretettel látunk minden sétáltatni vágyót előzetes egyeztetést követően kennelsorunkon. Talán el sem kell mondanunk, hogy mennyire sokat jelent kutyáink számára, ha egy-egy ilyen séta alkalmával célzott figyelmet és szeretetet kaphatnak számunkra új, ismeretlen emberektől, amellyel a bizalmuk építésére, épülésére is jó hatással lehetünk. A legjobb természetesen mégis egy-egy álomgazdi lenne, aki meglátja ezekben a vicces és kedves kutyákban a kincset. Mert nem csak nyomokban található meg bennük, ez biztos!

Információ kérhető róluk és a többi védencünkről is a magyarvizslasos@gmail.com e-mail címen.