A németországi Vizsla-In-Not nevű partnerszervezetünk néhány tagja ellátogatott hozzánk augusztus végén. A rövid, de annál tartalmasabb út élményeiről az alábbi levélben számoltak be tagtársaiknak, amelyet egyúttal nekünk is elküldtek.
Dórinak nagyon köszönjük a fordítást!
„Kedves ViN-esek,
Augusztus 24 és 26 között négy ViN-taggal (Martina Zürn, Petra Drach, Heike Döring és Klaus-Uwe Haake) Budapestre látogattunk.
Az út azzal kezdődött, hogy megpakoltuk a Transportert. Az elmúlt hetekben a szélrózsa minden irányából kaptunk postán vagy személyesen leszállítva tárgyi adományokat hatalmas mennyiségben. Kutyaeledel, takarók, pórázok, nyakörvek, hámok, játékok, kutyakabátok, szállító boxok, tálak... Ezek nagy része a tagjainktól származott és a náluk is gyűlt össze, méghozzá olyan menniységben, hogy a Haake és a Döring-Lansing család garázsa már a térbeli határait feszegette. A Transporter rakodó terében is a legkisebb szeglet is ki lett használva, a kocsi zsúfolásig meg lett töltve.
Nagyon szépen köszönjük a következő adományozóinknak:
- Steenken/Müller család
- Hollasch család
- Annette Szauter
- Wörmer család
- Heuer-Herrmann család
- Ostermeier család
- Jungmann/Dickmann család
- Antonia Schnur
- Petra Pfäffle és Aaron
- Drönner család
- Hartgen család
- Frau Möllmann
- Drach család
- Nicole Fuchs
- Gabriela Wendling
- Heike Otte
- Angela Jostmeier
- Raiffeisenmarkt Borken-Burlo
- Fressnapf Kassel-Lohfelden
- Martina Sellmann
- Autovermietung Terstappen
Pénteken reggel 8-kor indultunk el Kasselből, hideg, 13 fokos időben. Budapest a 12 órás út után szinte trópusi meleggel, 38 fokkal fogadott minket.
Az első esti program egy hosszú-hosszú beszélgetés volt a Futrinka Egyesület vezetőjével, Mosó Adriennel.
A szombati napunk egy látogatással indult a Felicavet rendelőben, amely egy állatkórház Budapesten, és akikkel a Futrinka Egyesület már évek óta sikeresen együttműködik.
A bejáratnál egy fiatal vizsla fiú fogadott minket, aki a Futrinka egyesület védence volt, így került eredetileg a Felicavetbe, és a két hetes ott tartózkodását követően az egyik ott dolgozó fogadta örökbe.
Az állatkórházban végigvezettek bennünket a légkondicionált vizsgáló és műtő termeken, és megnézhettük azt a helyiséget is, ahol a pácienseket a nagyobb beavatkozásokat követően ápolják.
Eredetileg tervben volt egy gyepmesteri telep meglátogatása is aznap, de le kellett mondanunk, mivel ott szopornyica-fertőzés ütötte fel a fejét, és magától értetődő volt, hogy nem akarjuk a vírust Tárnokra behurcolni. A következő látogatásunk alkalmával majd sort kerítünk erre is.
Az állatkórházbeli látogatás után Budaörs felé vettük az irányt. A Budapest és Tárnok között fekvő városban minden évben megrendeznek egy utcafesztivált, ahol a Futrinka Egyesület egy adománygyűjtő standdal szerepelt, hogy bemutathassa az Egyesület munkáját, és örökbe adásra váró kutyákat az érdeklődőknek. Itt alkalmunk nyílt megismerni több fiatal Futrinka tagot is akik nagy elkötelezettséggel végzik feladatukat. Néhány kutya is ott volt velük Tárnokról, ők is türelmesen időztek a standnál.
Végezetül Adrienn elvitt minket, ahogy ő mondta, egy „instant” városnézésre Budapesten: légkondicionált autójából nézhettük végig a város főbb látnivalóit, aminnek nagyon örültünk, mert a hőmérséklet megint 40 fok körül járt odakint.
Adrienn vezetésével aztán elindultunk a Transporterrel Tárnokra, a Futrinka Egyesület telephelyére. Az út Budapest és Tárnok között kb. 25 perc volt, ezt az utat az egyesület tagjai naponta, nem ritkán naponta többször is megteszik. A telephelyen kennelek fogadtak minket, amelyekben főként kiképzésében részesülő németjuhászok laknak. Itt a Futrinka három különálló kennelsort, három nagy kifutót és egy kisebb épületet bérel. Az ott lévő csapattagokkal közösen kipakoltuk az adományokat, és a kis épület elé raktuk őket.
A Futrinka telephelyéről már kívülről is látszik, hogy ápolt, szinte csillogóan tiszta környezetet biztosít az ott állomásozó kutyáknak. A gondoskodás egyik jele például, hogy mindegyik kennelre kifüggesztettek egy nedves lepedőt a tűző napsütés ellen, és egy kicsii medencét is feltöltöttek a kifutón, hogy a kutyák lehűthessék magukat és mindig árnyékra lelhessenek.
Miután az eddig ott dolgozó állatgondozónak magánéleti okokból fel kellett adnia állását, sikerült egy új embert találni a feladatra, Kassai Danit, aki már sok tapasztalatot szerzett más menhelyeken. Nagy szakértelemmel, sok szeretettel és empátiával gondozza a kutyákat. Különösen az nyűgözött le bennünket, ahogyan a nehezebb természetű kutyákat kezeli. Mindig ott van mellette siket és nagyon különleges keverék kutyája, akit szintén bevon a kevésbé szocializált kutyák tréningjébe.
Az épp aktuálisan ott lakó kutyák mindegyike járt kint a kifutóban a látogatásunk alatt, így volt lehetőségünk játszani velük, simogatni, megismeri őket, vagy megnézni Kassai Dani tréningjét velük. Számtalan vizsla és tündéri vizsla keverék mellett találkozhattunk a „griffon” típusú, drótszőrű német vizsla kannal, Tabooval,
a bajorhegyi vérebbel, Terkával,
és természetesen a bohóccal, Malekkal,
aki mindannyiunkat elbűvölt, úgyhogy nagyon reméljük, hamarosan a segítségünkkel új otthont talál magának. Mindegyik kutya az elégedettség és gondozottság benyomását keltette.
A segítők elmesélték nekünk, hogy mindegyik kutya legalább háromszor kiengedésre kerül naponta, vagy azért, hogy a kifutóban játszhasson a többiekkel, vagy azért, hogy valamelyik egyesületi taggal sétálni mehessen. Ez azért nagyon fontos, mert a kutyák így kint el tudják végezni a dolgukat, ezáltal a szobatisztaságot is tanulják, amivel sikeresebben lehet őket örökbe adni.
Néhány további kép a telephelyről:
A Futrinka távlati tervei között szerepel egy olyan telek vásárlása, ahol egy kőépület biztosítja majd az ott lakás lehetőségét az állatok gondozóinak, a nehezen örökbe adható kutyák számára egy kis tanyát lehet kialakítani, a jelenlegi kennelek helyett kutyaházakban lakhatnak az ebek, és van lehetőség egy karanténhelyet is kialakítani. Az ezzel kapcsolatos fejleményekről majd mi is hírt adunk a továbbiakban.
Vendégeskedésünk utolsó napja egy közös vacsorával zárult a Duna parton Adriennel és Rékával, akit sok ViN-tagunk ismerhet még az együttműködésünk kezdetének idejéből. Rékát és Adriennt a mély barátságon túl a feltétel nélküli önfeláldozás is összeköti, amellyel az állatvédelemért és a rájuk bízott kutyákért dolgoznak.
Az útról azzal a büszke érzéssel tértünk haza, hogy nagyon nagy szerencsénk van, hogy együttműködő partnerünknek tudhatjuk a Futrinka Egyesületet, amelynek tagjai ilyen magas színvonalon végzik az állatvédelmi tevékenységet.
Hálásak vagyunk Mosó Adriennek és a csapatának az élménydús napokért Budapesten, Budaörsön és Tárnokon, és örömmel nézünk a további együttműködés elébe az elkövetkező években.”
