A Fajtamentő nem kutyadíler! Avagy fajtamentésről, szaporításról és örökbefogadásról

Ezt a bejegyzést egyesületünk Tacskó Fajtamentő Csoportjának vezetője írta, de nem csak a sparheltlábúak, hanem a vizslák célirányos mentése során is hasonló tapasztalatokat szerzünk, így azok számára is érdekes lehet, akik a vizslák szervezett mentését követik inkább nyomon egyesületünk tevékenységéből. 

Sokáig kerestem a címet, hogy mi is foglalhatná össze azt a két témát, amiről már régóta írni szeretnék, mert az egyiket túl moralizálónak, a másikat túl bulvár-vulgárisnak, a harmadikat olvasásra nem ösztönzően közömbösnek ítéltem. Pedig jelen esetben fontos a cím is, hiszen valójában ennyi csak az üzenet:

A fajtamentő nem kutyadíler,

így nem tudunk "fű alatt" kutyát adni, szerezni senkinek. Akkor sem, ha valamennyit fizetne érte, akkor sem, ha az apukája ismert ember vagy akár ő maga az. Pont azok ellen küzdünk, akik tudnak olcsón, ivaros, fajtatisztának tűnő kutyákat adni, mert ők a szaporítók és a kutyakereskedők. Ők azok az emberek, akik mindenféle szűrővizsgálat, a szükséges oltások és a megfelelő körülmények biztosítása nélkül, a kutyákat kizsákmányolva és tönkretéve hoznak le újra és újra almokat, ahol a 6-8 hetes kölyköket szinte ingyen adják tovább mindenféle papír, egyedi azonosító chip, oltás, de akár egy féreghajtás biztosítása nélkül. Ők azok is, akik nem üzletszerűen, hanem merő butaságból, a "kutyának szülnie kell egyszer" elvet követve vagy önzőségből, a "maradjon Buksi után egy emlék" gyártanak le kutyákat, majd fel is mentik magukat a "jó gazdához adom" mantrával... Ők azok, akik összeszedve a szaporított, legyártott, olcsó kutyákat összezsúfolják őket egy telepre, hogy utána kamionokra rakva kivigyék Olaszországba, nem törődve azzal, hogy mennyi marad a végére életben: valamennyi mindig marad, az pedig elég a boldogsághoz.

Minden védencünk ivartalanítva kerül gazdához -- ezt nem befolyásolja, hogy "mennyire" fajtatiszta

Mi nem vagyunk kutyadílerek, így mi csak ellenőrzött körülmények között, szerződéssel, oltásokkal és egyedi azonosító chippel, benti tartással és ivartalanítva vagy kölykök esetében ivartalanítási kötelezettséggel adunk örökbe kutyákat. A leendő gazdának bemutatkozó levelet kell írnia, egyeztetünk, látogatunk. Egy nagy csomó macera, amit az olcsón és gyorsan kutyát akaró ember nem szeret. Így jó eséllyel ki is zárjuk őket abból, hogy valaha tőlünk legyen kutyájuk, mert tényleg felelős gazdákat keresünk. Aki olcsón és gyorsan akar fajtatiszta, ivaros kölyköt, az maga is egy potenciális szaporítójelölt csupán. Aki felelősen szeretne fajtatiszta, ismert előéletű kölyköt, megbízható tenyésztőket keres fel, nem egy csomagtartóból vagy disznóólból választ társat. A sajnálat pedig nem elég: sajnálatból nem kell kutyát venni, ha valaki nyomorúságos körülmények között lát kutyákat, rendőrt kell hívni. Hátha épp annál az esetnél sikerül bebizonyítani, hogy az állatot folyamatos kutyagyártásra használni kimeríti az állatkínzás fogalmát.

Kojak egy nagyon szép kiállású magyar vizsla kan, de már nem fiatal, így örökbeadása nem lesz egyszerű. Ha az őt leadó gazdái korábban gondoskodtak volna az ivartalanításáról, most jó eséllyel nem kellene hetente orvoshoz járnunk vele prosztatagondok miatt

Nem vagyunk kutyadílerek, de rendre kapunk olyan megkereséseket, hogy "elpasszolnánk-e" egyik vagy másik kutyánkat ivarosan, mert neki máshogy nem kellene, de úgy viszont nagyon, s ő szuper gazdája lenne amúgy, csak hát ragaszkodik ahhoz, hogy ne "csonkítsuk" meg a leendő kutyáját. Volt egyetemi professzor (!), aki alpári stílusban gondolta előadni a "természetrombolási" teóriáját, nem törődve azzal, hogy amellett, hogy a mondanivalója egy állatvédőnél, aki naponta látja a szeme előtt a több ezer altatásra váró kutyát, illetve a betegségben elhullottak képére riad álmából, nem ér célt, de ráadásul örökbefogadni sem kötelező. Mi a mi örökbeadási szabályainkat tudjuk meghatározni, mert nekünk számít a kutya, s ezek mentén az elvek mentén látjuk biztosítottnak, hogy családtag válik belőle. Aki nem tudja elfogadni, az sajnos nem fog tudni tőlünk kutyát örökbefogadni.

Ha nem díler, akkor mi?

A fajtamentő szervezet olyan csoport, ahol az adott fajtát vagy fajtákat szerető és ismerő emberek, az adott fajta érdekében tevékenykednek. Ez a tevékenység kiterjed a fajta fajtajellegeit magán hordozó egyedek gyepmesteri telepekről, szegényebb menhelyekről történő mentésére, a normálisan működő állatvédő szervezetektől történő átvételre, az utcán talált kutyák elhelyezésében, hirdetésében való segítségnyújtásra, illetve a gazdák által leadni kívánt kutyák kezelésére, adott esetben átvételére.

Az adott fajtamentő szervezet nem ad ki ivarosan kutyát, hiszen nem érdeke, hogy a fajtatisztának tűnő egyedek szaporítók kezére jutva újabb, mentésre váró egyedeket hozzanak létre vagy hogy rontsák a fajta minőségét, megítélését. Nem ad ki ivarosan kutyát, mert hisz abban, hogy a tenyésztés a tenyésztők dolga, hobbi célra van elegendő kutya így is az országban.

Az adott fajtamentő szervezet nem csak a fiatal szukákat menti, hanem az adott fajtán belül lehetőségeihez mérten minden rászoruló egyedet a hely- és pénzügyi lehetőségei figyelembe vétele mellett, így menti a problémás viselkedésűt, a félőset, az időset vagy a komolyabb orvosi kezelésre, beavatkozásra várót is.

Sokszor történik meg azonban, hogy egy fiatal, problémamentes kutyát a gyepmesteri telepről vagy menhelyről gyorsan örökbeadnak -- legtöbbször ivarosan, mondván, nem kell a segítség, ők is meg tudják oldani, de van ott keverék ezer, akinek segítségre lenne szüksége, meg helyhiány van, segítsünk nekik. A fajtamentő szervezetek viszont alapvetően nem keverék mentésre jöttek létre, mégha legtöbbjüknek van is keverékekkel foglalkozó szervezeti egysége, a legtöbb esetben nem tudnak, nem fognak másik kutyát választani. Egy-egy ilyen eset után viszont nem túl elegáns megkeresni őket akkor sem, amikor a "jól kihelyezett" kutyát egy hét múlva visszaadják, mert ugat, mert ás, mert harap... A fajtamentők munkája nem csak akkor kellene, hogy fontos legyen, amikor gond van.

Kál egy "szerencsés" keverék egy nem kivánatos alomból: testvéreivel szemben ő fajtatiszta magyar vizsla anyja után szerencsésen vizslás jegyeket örökölt, bár a színe nem előnyös örökbefoagdás szempontjából. Testvéreivel és az anyakutyával együtt az utcán kötöttek ki, majd egy jótét lélek helyezte őket biztonságba és kérte a segítségünket

A fajtamentő szervezetek körül általában az adott fajta, fajták kedvelői fokozottabban fordulnak elő, így mind ideiglenes befogadói kapacitással, mind pedig adott esetben egy adott típusú kutyára váró gazdijelöltekkel jobban el vannak látva, nem beszélve arról, hogy az esélytelenebb egyedek is nagyobb, a fajtát kedvelő kör számára elérhető publicitást kaphatnak.

Nem vagyunk kutyadílerek, de nem is akarunk mindenáron megszabadulni védenceinktől, mint ahogy nem veszekszünk, verekszünk, küzdünk vagy köpködünk egyetlen megmentésre váró kutyáért sem. Vannak még elegen, akik segítségre szorulnak, mindegyikükön segíteni lehetetlen így is. De nem vagyunk rosszabbak, mint bármelyik más, általános kutyamentő csapat csak azért, mert a "fajtatiszta jobb". Soha nem ezt mondtuk, csak azt, hogy az adott fajtához mi az átlagnál egy kicsivel "jobban értünk". Ez a különbség.

Ahogy Orwell mama is, minden védencünk csak benti tartással fogadható örökbe -- igazi családtagnak, hiába a méret, hiába a mozgásigény, a kert nem elegendő

Időssel szerelembe esni

Leendő gazdim illatát szimatolom a levegőben?

Egy idős kutya nem kell senkinek, de legalábbis nehéz megtalálni azt a családot, aki bele mer szeretni egy idős kutyába. Az okok racionálisak, s nem is nagyon tudunk velük vitatkozni, hiszen nem ígérhetünk olyat, ami nem igaz: egy tíz éven túli kutya már nem valószínű, hogy további tíz évet tölt majd végső otthonában, míg erre egy fiatal kutyánál azért számíthat az ember. Az érzelmeinket pedig nem adjuk "ingyen", nem akarunk szerelembe esni úgy, hogy már előre sejthető, rövidebb ideig tart majd, mind amit a szerelem megkívánna, így inkább nem szeretünk vagy mást szeretünk. Pedig az idős kutyák nagyon tudnak szeretni, s az intenzíven megélt, együtt töltött idő kárpótol minden előre tervezhető veszteségért. Idős kutyát szeretni kiváltság, nem szégyen!

Loki 12 éves elmúlt. Aktív, élénk, lendületes kutyahölgy, ha nem keretezné hófehér szőr az arcát, éveket letagadhatna. Jó kondícióban van, betegségei nincsenek. Szeret sétálni, élvezi a gazdival való csavargást, de könnyen kezelhető, pórázon is tökéletesen viselkedő dáma. Az emberekkel és kutyákkal való viszonya hibátlan, második kutyának is örökbefogadható. Jelenlegi befogadójánál gyermekek mellett él, de már nagyobb gyermeklétszámot felvonultató rendezvényeken is bizonyította, hogy jól viselkedik az aprónép társaságában is. Mivel mindent tud, amit egy kutyának tudnia kell, így bár egy német vizsla esetében ritkán írhatunk ilyet, hiszen nem egyszerű fajta, de Loki esetében igaz az is, hogy kutyás tapasztalat nélkül is örökbefogadhatja bárki. Kettő negatívuma van: a macskákat/kisállatokat nem szívleli, illetve szeparációs szorongásra hajlamos. Korábbi unatkozás bázisú szökési kísérletei miatt - bár alapvetően benti tartással adjuk őt örökbe - nem hagyható felügyelet nélkül a kertben.

Hihetetlen, de fél év alatt egyetlen érdeklődő sem akadt, pedig nem mondható el, hogy rejtegettük volna ezt az idős német vizsla hölgyet. Most újra nekifutunk, hátha éppen ez a bejegyzés mozdít majd meg valakiben valamit, s érzi úgy: nem tud Loki nélkül élni. Loki nagyon várja, hogy valakinek megdobbanjon érte a szíve, s hogy az idős, sokat megélt vizsla test egy végső gazdi mellé simulhasson a legnagyobb békében.

Lokiról és a magyar vizsla fajtamentés többi védencéről a magyarvizslasos@gmail.com vagy az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet érdeklődni.

(Loki oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanítva van.)

Nyurga egy éve vár...

Nyurga egy magyar vizsla keverék kan, amikor talált kutyaként érkezett, látszott minden bordája, teste tele volt szőrhiányos foltokkal, s nem nagyon értette, hogy az emberek mit is akarnak tőle. Látszott, hogy addigi élete rövidke idejében több rosszat, mint jót tapasztalt, s hogy időbe telik majd, amíg elhiszi: az emberek márpedig jók.

Érkezésekor: a testbeszéde mindent elárul

Mivel ideiglenes befogadót nem találtunk számára, így az egyesületi kennelsoron került elhelyezésre, s sajnos azóta is ott él anélkül, hogy bárkinek megakadna rajta a szeme, hiszen aki vizslát szeretne, mindig talál fajtatisztát, típusosabbat, aki viszont keveréket keres, neki Nyurga túl vizslás. Patt-helyzet, ami nem segít abban, hogy Nyurga a következő születésnapját már ne velünk ünnepelje.

Nyurga most a második évében jár. Rendkívül nyitott, barátságos, érdeklődő, emberközpontú kutya, aki nagyon hálás minden apró figyelemért, minden vele töltött időért. Szeret nagyokat sétálni, jó agya alkalmassá teszi arra is, hogy új dolgokat tanítson meg vele az ember. Megfelelni akarását néha ugyan lerontja, hogy nem mindig tud koncentrálni, könnyebben kizökken, de mentségére legyen mondva: minden érdekli, ami körülötte történik. Temperamentumából fakadóan sportos, sokat mozgó gazdának ajánlott, ha nincs lefárasztva, le fogja bontani a lakást, de ha a kellő odafigyelést biztosítják számára, akkor álomkutyaként élhet majd boldogan. Mi ez utóbbira keressük a vállalkozó családot, akiknél nem kizáró ok, hogy az adott kutya keverék, bár a magyar vizsla jegyek egyértelműen felismerhetők rajta.

Más kutyákkal alapvetően barátságos, hosszabb, semleges környezetben zajló ismerkedés után kan kutyákkal sincs semmi problémája, de egyedüli kutyaként is megállná a helyét. A város zajai nem zökkentik ki a nyugalmából, az autózást is ismeri, mégha nem is mestere egyelőre. Jó idegrendszerű, de szeleburdi kutya, akinek még sok-sok mindent kell majd az új családjában megtanulnia, de alapfokon képzett: egy tanfolyamot már elvégzett a kennelsoron.

Mivel jelenleg ő az egyik, akit nagyon megvisel a kenneles tartás, akinek sokkal több foglalkozásra, mozgásra lenne szüksége, mint amit mi egy átlagos napon biztosítani tudunk, így nem csak gazdát, hanem benti tartással ideiglenes befogadót is keresünk számára. Szükség esetén az élelmezéséről gondoskodunk.

Kérjük, hogy aki esetleg tudna segíteni, jelentkezzen a magyarvizslasos@gmail.com e-mail címen. Nyurga a tárnoki kennelsoron minden nap 10 és 15 óra között látogatható, ha valaki csak sétáltatásban tud segíteni, azt is nagyon megköszönjük Nyurga nevében.

Kapcsoltam! De minek is?

Sokszor leírtuk már, de most, hogy van néhány különlegesen rászoruló esetünk, újra megtesszük. A Futrinka Egyesület elvei közül az egyik, hogyha valamelyik tevékenységi csoport megment egy rászoruló fajtájabelit, de van ott még másik, bajban lévő jószág, azt nem hagyja hátra, az adott csoport "tiszteletbeli" kutyája lesz, ő állja minden költségét, de az Egyesület egésze segít a hirdetésben. Tehetnénk, hogy hátrahagyjuk a másikat, a nem fajtatisztát, a nem vizslát, de nem tesszük, erről az alakulásunkkor megállapodtunk, s azóta tartjuk is magunkat ehhez a szabályhoz.

Az elmúlt időszakban viszont felszaporodtak a kapcsolt kutyáink, akikre sajnos nem igazán van érdeklődés, pedig őket is örökbe kell adnunk, rájuk is vár valahol egy szerető gazdi. Őket szeretnénk most bemutatni azzal, hogy mindannyiuk számára ideiglenes befogadót is keresünk, illetve egy-egy kutya esetében a magas rászorultsági szint miatt felmerülhet a fizetős ideiglenes befogadás is táp biztosítással, mint opció - bejelentett, legális módon, napi kb. 7-800 Ft körüli járandóságot jelentve. Ezért természetesen azt kérjük, hogy rendszeresen kapjunk híreket, képeket a kutyáról, hogy hozzájáruljanak szocializációjához, hogy elősegítse a megváltozott helyzet a kutya örökbeadását. A lehetőségről az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet egyeztetni.

A legfrissebb kapcsolt kutya Mono, aki fajtatiszta magyar vizsla édesanyjával, Bambitával érkezett a gondozásunkba, s kettejük közül őt viselte meg kevésbé a változás. Fiatal-felnőtt, jó idegrendszerű, nyitott, kedves, játékos, de nem hiperaktív kan kutya, aki szuka kutya mellé biztosan örökbefogadható, illetve családi kutyaként is megállná a helyét. Igaz, hogy nem "színvizsla", de megkérdőjelezhetetlenül magyar vizsla keverék, s ez tetszetős külsejében is megmutatkozik.

Van nekünk egy puli jellegű kapcsolásunk is Mángold személyében, akinek társkutyája, Okra már ideiglenes befogadónál, melegben van, de Mángold még várja, hogy átmeneti befogadójától, ahol az oltásai idejére tudták biztosítani az elhelyezését a tárnoki kennelsorra költözhessen. Mángold egy kedves, barátságos, nem csahos puli keverék, akinek a szőre ápolást, rendszeres kozmetikát igényel benti tartás mellett is. Bár a pulik nem tartoznak az egyszerű kutyák közé, Mángold gyakorlatilag problémamentes, így nem túl tapasztalt gazdijelöltek is bátran vállalkozhatnak a tartására.

Izsó egy magyar vizsla kan alattvalójaként érkezett hozzánk a békéscsabai állatvédőktől, jelenleg is egy kennelen osztoznak urával és parancsolójával, Ronalddal, de ha különválasztjuk őket a sétáltatás idejére, Izsó elnyomott jelleme is megcsillanhat, merthogy Izsó egy tündéri, kedves, bújós, emberközpontú, érzékeny kutya, aki szeretettel lesné a gazdi minden rezdülését, s aki minden más kutyával jól kijön alárendelt szerepéből fakadóan. Ő is nagyon vizslás megjelenésű, de látszik, hogy az alkotás folyamatába valami vizslán kívüli egyéb is becsúszott. Mindenesetre Izsóval kapcsolatban jelen poszt írója nagyon elfogult, úgyhogy csak tessék, csak tessék, valaki fogadja magához ezt a vaj-vizslát, akitől az embert kenyérre lehet kenni. Izsó bátran ajánlható gyermekes családokba is, de egy aktívabb fiatal pár számára is tökéletes lehet. Pórázképes, s bár korábban nem nagyon foglalkozhattak vele, de minden információra nyitott, érdeklődő, s nem utolsó sorban ragaszkodó. Ez lehet az egyetlen kritikus pont, mivel nem tudjuk garantálni, hogy a kezdeti időszakban nem kell majd a leendő gazdinak szeparációs gondokkal megküzdenie. Vagy azért mert Izsó sír majd kicsit utána, vagy ő nem akarja elhagyni egy percre sem ezt a bújós szívrablót, ki tudja?!

Ha egy kutya nem az emberekhez, hanem egy másik kutyához szocializálódik, akkor az állatvédőknek nagyon nehéz dolga van. Kölök, a tíz hónap körüli labrador keverék elválaszthatatlan társa volt Dezsőnek, a magyar vizsla úrnak, aki már régóta gazdánál van. Kölök neki köszönheti, hogy él, tapasztalt kutyaként ő segítette át Kölököt az utca megpróbáltatásain. Sajnos Kölök nem nagyon részesült emberi figyelemben, így ő jelenleg is kutyák társaságában érzi magát biztonságban, nem keresi az emberek közelségét, félős, alulszocializált. Számára olyan elkötelezett befogadóra lenne szükség, aki lakásban él, ahol Kölök nem tudja elkerülni a kontaktust, aki nagyon türelmes, hiszen Kölökkel a szobatisztaság, a pórázon történő séták mind-mind kihívást jelentenek majd, s aki vállalja, hogy Kölökből civilizált kutyát szeret. Igen, igen, nem elírás, ide szív nagyobb kell, mint nevelni tudás, hiszen ez lehet, ez lesz a kulcs az áttöréshez.

Tartozunk egy vallomással: a következő kutyát szerelmeként aposztrofálja a jelenlegi bejegyzés írója. Teszi ezt azért, mert ő is egyike azoknak  a védenceinknek, akikért hevesebben dobog a szíve, akiket ha teheti, sétálni visz, akiknek ott volt a megnyílásánál. Minden állatvédő szereti a kutyákat, s minden állatvédőnél vannak az egyenlőknél is egyenlőbbek. Csavargó ilyen kutya. Magyar vizsla társát leadó gazdái Csavargót úgy találták, majd láncon tartották. A fiatal-felnőtt kutya az eddigi élete során szerzett negatív tapasztalatait fordította le félelemből fakadó agresszióra, melynek a kezdeti időszakban rendszeresen teret is engedett, de a sok-sok foglalkozás, a kiszámítható napirend, a pozitív megerősítések egyre közelebb hozták a felszínhez játékos, barátságos énjét. Mostanra már gyorsan köt ismeretségeket, s bár az igazi barátsághoz időre van szüksége, de kezelése nem jelent extrém nagy kihívást, mégha kutyás tapasztalat és türelem biztosan szükségeltetik is hozzá. Csavargó nem szereti, ha hirtelen történnek a dolgok, de azt sem, ha valaki az aktuális kapcsolati szintet átlépve bizalmaskodik, viszont mindent hagy annak, akit ismer és elfogad, puszikat osztogat, játszik, örömében ugrál, mint egy kismajom. Pórázon mostanra tökéletesen sétál, bár a póráz feszülésétől még ő maga is befeszül néha. Más kutyákkal való viszonya nem mondható jónak, nincs is jó tapasztalata a múltból, így inkább egyedüli kutyának ajánlható azzal, hogy pórázon más kutyák (és emberek is néha)  mellett elvezetve fokozott figyelmet igényel, bár itt is hatalmas javulás érzékelhető érkezéséhez képest. Csavargó egy selymes szőrű, szemgyönyörködtetően csodálatos megjelenésű, aktív kutya, aki elkötelezett, sportos gazdát keres. Gyermekek mellé ő nem fogadható örökbe.

Mint a fentiekből is látható, kapcsolt kutyáink igazi egyéniségek, különlegességek, s a "majdnem vizslától" az "egyáltalán nem vizsla" skáláig terjedően mindenféle keverék megtalálható közöttük. Van, aki már most, úgy ahogy van, tökéletes, s azonnal jelentkezhet érte az álomgazdi, s van olyan is, akinek a szeretetéért meg kell küzdeni, ki kell azt érdemelni.

Mi hisszük, hogy mindannyiukra vár valahol egy család.

Kérünk mindenkit, hogy segítse őket hozzá, hogy rátalálhassanak a saját, szerető otthonukra! Kérjük, vigyétek hírüket, hiszen ők is vannak. Ők a mi tiszteletbeli vizsláink.

Méreten felüli fogás (I Filfil good)

Előzmény: 2014. január 31-én idős gazdája leadja Durcit, a három éves német vizsla keveréket az Illatos úton. A leadási papíron gondosan rögzíti, hogy a kutya korábban lakásban élt, hogy pórázképes, de viselkedési problémaként azt is, hogy a kutya morog és félénk. A leadás okaként saját betegségét jelöli meg.

Egy esős, ködös februári reggelen a főváros ebrendészeti telepe előtt várakozunk, hogy kinyissanak. A 117K-ért jöttünk, aki egy német vizsla keverék. Alapvetően magyar vizslákat mentünk, de rendre vannak német vizslák is a fajtamentő csoport gondozásában. A 117K egy német vizsla keverék kan, fiatal-felnőtt, a kép alapján nem csak szépnek, de kedvesnek is tűnik. A német vizsla nem játék, mint ahogy egyik kutya sem az, de a német vizsla még úgy sem, mint egy másik, tudjuk ezt jól, s azt is, hogy sokan nem látnak mást, csak egy csokoládé színű, hosszú fülű kutyát, ezért is furcsa, hogy a rendelkezésre álló több, mint egy hét alatt senki nem vette magához a telepről. Mi lehet a gond...?

A gondozó a kennel felé vezet, s a gond már messziről látszik. Nem, nem forog a kutya szeme vérben, nem acsarkodik agyarként villogó szemfogát mutatva, nem őrjöng, nem hiányzik a fél feje, nem egymillió éves, semmi ilyen. A kutya nagy. Nem csak úgy egy kicsit nagy, hanem hatalmas, a marja 65 cm körül, mint egy póniló. A külső kennelt teljesen betölti, az egész kennel egy nagy kutya és fordítva. Veszettül csóvál, látszik, hogy ki akar onnan jönni, s az is, hogy semmi gondja az emberekkel, pontosan tudja, hogy mire számíthat tőlük. A gondozó közben mesél róla, merthogy kezelik a lábát, s így jobban megismerhette már...

Kezelik a lábát... Az új információ azonnal a lábaira tereli az ember tekintetét. Mind a négy megvan, a leltár teljes, de valahogy mégsem. Ahogy elindulunk a kennelből, látszik, hogy az egyik hátsó úgy nyeklik, ahogy nem szabadna neki. Valami ott nincs rendben, s ha most gazdaként kellene mérlegelnünk, nem csak azt vennénk latba, hogy egy pónilóval osztjuk meg majd az életünket a továbbiakban, hanem azt is, hogy műthető vagy nem műthető az a láb, s ha műthető, a hatszámjegyű műtéti költség (a számjegyek száma nem nagyon kérdés sajnos) egyessel vagy kettessel kezdődik majd, s nagyot sóhajtva, a feladandó csekkekre, a gyermek új tavaszi cipőjére vagy a kocsi esedékes műszakijára gondolva megkérnénk a gondozót, hogy inkább mutasson valami kisebbet. (Azt biztosan nem vallanánk be, hogy nem csak a méret számít, hanem az is, hogy a bekerülési költségek tekintetében elég lesz-e a parazitamentesítés, kombinált oltás ismétlése, ivartalanítás, élelmezés halmazban gondolkodni, vagy egyből olyan kötelezettséget vállal az ember, amelyből nincs igazán kényelmes kiút.)

Filfil lesz a neve, egy barátnőnktől tudjuk, hogy így ejtik arabul a borsot, s már akkor is tetszett a hangzása, amikor először hallottuk. A kutya pedig amúgy sem hallgat az eredetiként rögzített Alex, majd Durci nevekre, ez utóbbi valahogy nem is nagyon illik rá, ahogy széles farokcsóválással húz végig a kennelsoron. Az Illatos úti orvosi rendelőben is pörgünk, szinte hihetetlen, hogy nem vágja le csuklóból az ember kezét a mélyen belevágó póráz. Az adminisztrációs feladatok letudva, mehetünk.

Repülünk a kapu felé, a sétáltató inkább papírsárkány, a kutya a szabadságtól megrészegülve, mint egy gőzmozdony, húz, s közben csóvál, vigyorog. A kapuban meg kell kicsit kapaszkodni ahhoz, hogy a nagy lendület ne repítsen át kutyát és embert a telep előtt futó forgalmas úton. Hatalmas sóhaj, ez mindig helyénvaló, ha az ember kutyával hagy el egy gyepmesteri telepet. Megmenekült, innentől már csak felfelé vezethet az út!

A német vizsla méretre tervezett szállítóboxba Filfil nem fér be. Sehogy sem. Nem is nagyon akar, ott vergődünk a kapu előtt, megemelni képtelenség, minden karmával kapaszkodik, s közben komolyan úgy tűnik, hogy röhög. A szégyentelen! Jó, nincs más lehetőség: beszáll szállítóbox nélkül, hiába büdös és koszos. A lába miatt irány a rendelő, tudnunk kell, hogy törés vagy egyéb.

Szerencsénkre a rendelőben épp nincsenek előttünk, s bemehetünk a csokoládé pónival, akinek az oltásai rendben, de egy kennelköhögés elleni oltást még kérünk számára, biztos, ami biztos. A röntgen már nem ilyen egyszerű, annyira nem akarja, így egy kicsit sem könnyíti meg a dolgunkat. Bebódítani nem szeretnénk, nem tudunk róla semmit, túl nagy lenne a kockázata. Némi birkózás után a földön a kutya.

A röntgen nem mutat törést, valószínűleg az Achilles-ín szakadt el, sürgősen látni kellene, hogy még összehozható-e vagy marad örökre ez a természetellenes mozgás. Addig pedig Filfil, az óriás - "én tutira Jetinek neveztem volna el" - kommentálja Klári, az állatorvos - a Futrinka Egyesület tárnoki kennelsorának lakója lesz. Ahhoz, hogy a műtét után tiszta körülmények között, családban tudjon lábadozni, ideiglenes befogadót keresünk számára, de ha valaki egy aktív, neveletlen német vizsla keveréket szeretne örökbefogadni, ő is jelentkezzen bátran a magyarvizslasos@gmail.com e-mail címen. (Más kutyákkal való viszonya nem ismert, mindenkihez oda akar menni, de nem teszteltük őt.)

Zárógondolat: Valószínűleg nem Filfil az utolsó (és sajnos nem is ő az első) olyan kutya, akit idős gazdája egyszerűen lead egy gyepmesteri telepen, mert már nem bír vele. Az Illatos útról a legtöbb kutya élve kikerül, bár így is van altatás, de a vidéki telepek egy jelentős részén a leadott kutyák esélyei a nullával egyenlőek. Ezeket a kutyákat a gazdák halálra ítélik azért, mert pár évvel korábban mindenáron helyes kölyökkutyát szerettek volna, akiről nem tudták felmérni, hogy mivé cseperedik, ők maguk pedig már nem alkalmasak fizikai korlátaik miatt egy aktívabb kutya lemozgatására, nevelésére. Ezek a kutyák nem tehetnek arról, hogy nem társasági kutyák ősei, nem tehetnek arról, hogy azt akarják csinálni, ami a génjeikben van: mozogni, tanulni, játszani. Minden ilyen felelőtlen döntés áldozatául váló kutya miatt szégyellhetjük magunkat mi, emberek.