Február 18-án szombaton jó napot zártunk: 12 vizsla védencünk lett gazdis egyetlen nap alatt! Közülük 10-en Németországba utaztak, ketten pedig belföldön találtak új otthonra.
A németországi utazás nem volt egyszerű. Rengeteg egyeztetés előzte meg, és a szélrózsa minden irányából kellett előző este és aznap hajnalban összegyűjteni az utazókat.
Részletek Ildikó németországi úti beszámolójából: (két német dogunk és Marley, a gordon szetter is az utazók között volt)
Hajnali kelés...Sebaj! ... benne vagyok
a kutya-vérkeringésben. :-)
Összeszedtük Mirtuszt ideiglenes befogadójától, aztán irány
Tárnok. Csúsztunk majdnem egy órát, de kiértünk, ez a
lényeg. :) Bepakoltunk. Mentünk és mentünk. És imádok menni. És csak nézni,
ahogy szaladnak a csíkok ott középen és néha hátraszólni, hogy "De nagy
a csend hátul, ki az okos kutya?", vagy azt, hogy "Scooby, ha
megtennéd, tartsd már vissza a következő pukit, mert kiolvad a szélvédő
előlünk!". Na, maradok a tényeknél!
Arról, hogy hogyan várták a vizslákat, nem tudok írni. Nem lehet. Nem
csak pár kép lett homályos, hanem a szemünk is...Szerintem (Balázsé is,
de hát ezt nem mondom, mert ő férfi. :-D ). Ott álltak a leendő gazdik,
fényképezőkkel, pórázzal, jutifalattal, mosolyogva, reménykedve. És
nekem meg kiesett a szívem (bocs, hogy nem vagyok objektív, de
hihetetlen volt az az érzés). Kinyíltak az ajtók és jöttek a vizsik
kifelé. Egy-kettő...Nevek, összetalálkozások, mosolyok, dzsembori.
Családok születtek a szemünk előtt. Nagy egymásratalálások. És a hölgy,
akinek nem tudom a nevét, úgy ölelte meg a sovány, megszeppent vizslát,
hogy egyből tudtam, hogy hazaért a sárga kutya. És akkor megint sürgősen
elvonultam "orrot fújni". Szóval boldogság, öröm. Tényleg nem tudom
egyenként elmondani, hogy melyik kutyának ki hogy örült, mert ez egy
akkora egységes örömenergia volt, hogy szerintem ettől kezdett olvadni a
hó még Svédországban is...
De valaki hiányzott. Plató nem jött elő. Csak
ült a boxban betojva. Sok volt neki az út, a hajnal, a sok ember és
kutya és kiakadt kicsit szegénykém. Csak vicsorgott és halálpánikban
volt. De megoldottuk. Beszéltem hozzá sokat, kapott enni, és amikor
eloszlott a tömeg egy kicsit, Balázs kitalálta a tutifrankót és
kiengedtük, hagy szaladjon. Ment pár kört, bebújt a kuka mögé és lassan,
nagyon lassan sikerült rátenni a pórázt (Anitának nagy érdeme van
benne, mert ő simizte addig a kutyát, amíg ez sikerült). A gazdái nagyon
türelmesek, hihetetlen népek! Látták, hogy gond van vele, de nem
pucoltak el, hanem próbálták felvenni a kutya ritmusát. Meg is
állapítottuk, hogy ilyen szempontból keletebbre vagyunk 800 km-rel meg
ezer évvel. Kb. egy órába tellett, mire feloldódott, csóválta a farkát
és az új gazdik kocsijába már magától szállt be. Nagyon-nagyon várom a
híreket róla!
Hazafelé még megálltunk az adományért. Heike is egy hihetetlen csajszi!
Nagyon sok kaját hozott. Csodanyugi volt hazafelé. Teli autó, a zsákok
mocorogtak, de nem szóltam hátra, hogy "Na, de nagy a csend, ki az okos
zsák?". Balázs tüneményrendes volt, mert hazafelé, amikor már látta,
hogy egyenes az út és van életbiztosítása is, engedte, hogy vezessek.
Nem is tudom leírni, hogy milyen jó kis út volt. De hidd el, azonnal
indultam volna vissza, ahogy hazaértünk. És mennék újra, ezredszer is,
bármikor. És kívánom, hogy mindenki menjen, aki tud, mert ez akkora
élmény volt, amihez jobb tollú ember kell, mert én nem tudom
megfogalmazni. Ez az az érzés, amikor akkora erőt kapsz, hogy kedved
lenne elindulni, keresztet varrni a köpenyedre és visszafoglalni
Jeruzsálemet!
Köszönöm szépen!
Szeretnénk köszönetet mondani:
- az ideiglenes befogadóknak, akik sajátjukként szerették, ápolták védenceinket, vigyáztak rájuk és nem bánták, hogy hajnalban kellett kelniük,
hogy átadják őket a fuvarosainknak
- a szombat hajnali fuvarosoknak, akik nem bánták,hogy a hidegben, hóban hajnali 2-kor kellett kelniük (vagy le sem feküdniük ... )
- Májer Balázsnak, Fenének (alias Szabó Ildikónak), Mosó Atinak és
barátnőjének Anitának, hogy az utolsó pillanatban bevállalták hajnali
indulással az egész napos túrát
- Rékának és Polginak, hogy ISMÉT kölcsönadták egész napra az autójukat!
- A MI Lacinknak, hogy hajnalban ő is ott volt és segített bepakolni a kutyákat
- És mindenkinek aki a háttérben szervezkedett, drukkolt...
 |
| Adományokat is kaptunk |
 |
| Az új gazdik várják a kutyákat |
 |
| Az érkezés pillanatai |
 |
| Salamon érkezése |
 |
| Orom kiszállása |
 |
| Csini az új gazdival |
 |
| Mirtusz érkezése |
 |
| Gida új gazdimamájával |
 |
| Wulfi repülőstartra kész :) |
 |
| Ginzeng is révbe ért |
 |
| Vasárnap az új szerkójában |
 |
| Plató - aki kicsit megijedt a tömegtől és az eseményektől, de este már kaptunk róla a hírt, hogy rengeteget oldódott |
 |
| Plató az új gazdikkal otthon |
 |
| Mamó az új gazdiapujával |
Ugyanezen a napon Duncsi és párja gazdihoz vitte Csóvit és Fédrát, mindkettőjük veszprémi lakos lett. Az utazás előtt pár órát együtt töltött a két leányzó, volt is nagy játék és rohangálás. Az alábbi kép jól mutatja, hogy míg Csóvi illedelmesen koldul, addig Fédra visítva-tutulva követeli a jutalomfalatot :-))
 |
| Fédra és Csóvi |
Csóvi befogadójának, Zsuzsinak köszönjük azt a mérhetetlen szeretetet, amivel Csóvit fogadta és vigyázott rá ebben az egy hónapban!
 |
| Csóvi az új gazdikkal |
Fédrának sem volt ideje szomorkodni: a vácszentlászlói gyepmesteri telepről való érkezése után másnap már meglátogatta egy érdeklődő család, és rá 1 hétre már költözhetett is új otthonába! (Közben átesett az ivartalanításon, és ideiglenes befogadónál lábadozott pár napot - Lacinak és Zsuzsinak is köszönjük szépen a pesztrálást!). Fédra társa Dió, egy tündéri vizslafiú lett. Fédra megpróbálkozott azzal, hogy ő legyen a falkavezér a kutya-rangsorban, de hála Heni, a kutyatrénerünk profi tanácsainak, és a család türelmes, kitartó munkájának, Fédra lassan kezdi megtanulni, hogy Dió nem legyőzendő ellenség, hanem jóbarát :-)
 |
| Fédra az új gazdiapuval |
Mind a 12 vizsinek nagyon sok boldog gazdis évet kívánunk!!!!
